Szerelem több szólamra

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ahogy ránéztem a blogomra, kicsit soknak tűnt Szent Johanna gimi. Szerintetek nem?

Már az utolsó könyvet olvasom a sorozatból, és bár imádom, valamiért most már kicsit elegem is lett belőle. Én szerettem a fantasy könyveket, az elgondolkodtató műveket, a krimiket, így úgy döntöttem elkezdek olvasni valami újat.

A választásom végül egy rövidke szerelmes történetre esett. A választás annyit takar, hogy ez a könyv fent volt az e-bookomon, én meg megnyitottam, hogy beleolvassak milyen, aztán meg egyszer csak vége lett... :)

A könyv pedig:

Stephie Davies: Szerelem több szólamra

Már nagyon régen volt, hogy bemutattam Nektek az írót, úgyhogy most ezzel szeretném kezdeni.

A könyv elolvasása után az első dolgom volt, hogy utánanézzek az írónőnek és magának a műnek is, mert nagyon rövidnek tűnt. Amint beírtam a keresőbe, hogy Stephanie Davies, ki is hozott egy oldalt, ami egy másik honlapra irányított át, ugyanis a könyvön álló név egy írói álnév. Igazából Stephanie Rowe-nak hívják az írónőt, és ma már a saját nevén publikálja a könyveit.
A bemutatkozás alapján nekem egy nagyon szimpatikus hölgynek tűnik. Hiszi, hogy minden embernek joga van a boldog élethez, és hogy meg kell valósítanunk az álmainkat, addig nem állhatunk meg. Én is úgy vélem, hogy ha valamit igazán akarunk, ha mindent megteszünk érte, elérhetjük. Ám mindig kell egy kis lelki támasz, valami, amitől újra erőre kapunk, és tovább haladjunk az akadályokon.
Ilyen könyveket ír nekünk Stephanie Rowe.

A Szerelem több szólamra című műve egy sorozat egyik része, az Első csók sorozaté.

A főszereplő, Lily Gardiner tehetséges zongorista. Régi álma, hogy bekerüljön egy híres zeneiskolába, ám ez azzal jár, hogy minden nap órákat kell gyakorolnia egy szívtelen nővel, ahogyan ő hívja Szörnyellával. A rengeteg gyakorlás viszont azt eredményezte nála, hogy már nem is emlékszik milyen volt szeretni zongorázni. Már nem tud olyan élettel, és boldogsággal játszani, mint azelőtt.
Ekkor kapcsolódik be az életébe Rafe, Szörnyella unokaöccse, aki megmutatja Lilynek, hogy a zene nem csak munka és önfeláldozás, hanem szórakozás és varázslat.

Amíg Lily megpróbálja felfedezni önmagát, a barátnői olyan életet élnek, amire mindig is vágyott. Nevetgélnek, délutánonként vásárolgatnak, fiúkkal találkozgatnak, flörtölnek... Az irigység nagy úr, ami Lilyt is a hatalmába keríti, és azt hazudja a barátnőinek, hogy Rafe-fel jár. A bukkanó csak annyi, hogy Rafe-nek van barátnője... Eddig még nem olyan nagy a gond, nemde?

De Lily, hogy elkerülje a megaláztatást, ami azzal jár, hogy Rafe észreveszi mennyire belezúgott, azt hazudja a fiúnak, hogy van barátja. Így igen rövid időn belül sikerül magának két barátot is hazudnia.

Hogy hogyan oldja meg ezt a helyzetet? Mi lesz Rafe-fel? És a zongorázással?

Minden kiderül ennek a kisregénynek a végén.

Nagyon aranyos és kedves történet, amit egy délután alatt könnyen el lehet olvasni. Bár azt nem mondom, hogy sok igazság alapja van, de az biztos, hogy mosolyogva tettem le a könyvet. :)

Számomra nem a szerelmi szál volt a lényeg ebben a könyvben, hanem az, ahogyan Lily rátalál önmagára. Mert sokszor van, hogy úgy érezzük ránk kényszerítenek valamit, amit mi nem szeretnénk. A legfontosabb, hogy ki merjünk állni magunkért, és az életcélunkért, mert ezt senki más nem fogja megtenni helyettünk!

Ha éppen van egy szabad délutánotok, olvassátok el!

Azért ne várjatok hatalmas meglepetéseket... :) Csak egy kedves kis történet, ami megmelengeti a szívet, ám nagy felismeréseket, izgalmas perceket nem nagyon okoz. Vagyis nekem nem okozott.

Nemsokára újra jelentkezem! :)

Patyi ;)