2013. július 9.

Kristin Cashore: Zsarát

Az egy hetes nyaralás alatt eléggé le voltam törve, mivel csak egy könyvet olvastam ki. Oké, ez lehet, hogy kicsit hülyén hangzik, de én azért hetente legalább három könyvet el szoktam olvasni, ez mostanában a normális, de múlt héten azzal az eggyel is úgy szenvedtem, mint a kutya.
Aztán el kezdtem olvasni tegnap Kristin Cashore trilógiájának második kötetét, a Fire-t, magyarul Zsarátot.
Egy sorozat, amelynek a polcodon a helye!
Szerezd be a második részt még MA! ;)
Azt már korábbi olvasataimból tudom, hogy a Fire a Graceling - A garabonc előtti időkben játszódik, és hogy a két könyvben van egy közös szereplő. Nagyon sokat törtem a fejem, hogy ki lesz majd az, mielőtt elkezdtem olvasni. Lehet, hogy Teafű herceg? Vagy valamelyik szereplő szülei?
Egyetlen szereplőre viszont komolyan mondom, nem gondoltam. Miért is lenne ő benne, amikor senki sem szereti?
A Zsarát egy Prológussal kezdődik. Ebben pedig megismerkedhetünk Lekk király gyerekkorának történetével, életének első és további szakaszaival.
Ám az előszó csak egy kis segítséget jelent majd a későbbiek megértéséhez. A következő nagy fejezet címe: Szörnyek.
Kristin Cashore megint egy olyan világot alkotott, amibe azonnal beleszerettem. A mű egy olyan helyen játszódik, ahol különleges állatok, és különleges emberek élnek. Nem garaboncokról beszélek, hanem szörnyekről, akik a szépségükkel vonzzák magukhoz az "átlagos" élőlényeket, embereket. Vannak kék szőrű, arany pöttyös leopárdok, narancssárga színben pompázó madarak, és vörös, arany, rózsaszín hajszínű emberek. Vagyis, csak egy ilyen ember van: Zsarát.
Bár a Királyi Várostól távol él, mindenki ismeri őt, mint az egyetlen élő emberszörnyet. Azt hihetnénk, hogy egy lány, aki szépségével minden férfit képes magába bolondítani, és irányítani tudja az emberek elméjét, úgymond boldog ember. Ám Zsarát egyáltalán nem az.
Édesapja, EnCián, a király egykori tanácsadója romba döntötte az egész királyságot, mivel a saját irányítása alá vonta a király elméjét, aki így azt tette, amit a félelmetes emberszörny akart. EnCián kihasználta képessége minden lehetőségét: állatszörnyeket őrített meg csak a jelenlétével, a vele szembeszegülőket elméjükön keresztül megkínozta, és elcsábított minden nőt, akit csak akart. Egyetlen egyszer viszont hibázott: Zsálya kisbabát adott neki, aki életben maradt.
EnCián minden szörnyember gyermekét megölte, de amikor meglátta a már felcseperedett Zsarátot, nem tudta őt bántani, elvette anyjától és maga nevelte fel.
Zsarátnak jó apja volt, segítette felismerni a képességét, megtanította irányítani azt, és megvédte a lányt minden veszélytől. Viszont volt, amikor a túlzott védelmi ösztön hatására EnCián megkínozta azokat az embereket, akik Zsarátot bármilyen módon is megsértették, bántották. Ezért egy idő után a lány már zárva tartotta elméjét apja előtt, és nem mondott el neki semmi olyat, amivel másokat bajba sodorhatott volna.
Minden gonoszsága ellenére Zsarát szerette az apját, ám tudott azokról a dolgokról is, amiket a király tanácsadójaként tett. Ezeket a szomszédjaiktól tudta, Bronzártól és Íjásztól. A legjobb barátja és egyben szerelme Íjász volt.
Különös kapcsolat volt az övék, mivel Íjász minden kicsit is csinos lányt elcsábított, aki az útjába került, ám közben mégis teljes szívéből szerette Zsarátot. Ezt a lány is tudta, ám amikor a fiú megkérte a kezét, mindig nemet mondott.
Egy napon a király meghalt. A lesújtott EnCián-t nem sokkal később az egyik saját "háziállata", egy állatszörny marcangolta szét.
Bár EnCián meghalt a királyság még romokban hevert, de megkezdődhetett az újjáépítése. A korábbi király, Nax fia Naris vette át a trónt, testvére, Brigan pedig a királyi hadsereg főparancsnoka lett. 
Amikor a Zsarát birtoka körüli erdőben idegenek kezdtek feltűnni, akik agya teljesen elködösített volt, Íjász úgy döntött segítség kér Renn királynőtől, és elmegy hozzá. Zsarát is vele tartott.
Ekkor ismerkedett meg a királyi ifjakkal, Naris-szal és Birgannal is. Rettegett ettől a találkozástól, mivel tudta, hogy apja mennyi fájdalmat okozott ezeknek a gyermekeknek. Félelme be is igazolódott, de csak Brigannal kapcsolatban. A férfi sosem nézett a lányra, komor arcot vágott, ha Zsarát a közelben volt, alig szólt hozzá, és az elméje? Olyan vastag fallal vette körbe, amit Zsarát, ha akart volna sem tudott volna áttörni.
Birganék érkezése után nem sokkal, egy kis városból érkezett segítségkérő üzenet. Birgan és Naris azonnal ki akart lovagolni, ám a vár felett körülbelül 200 madárszörny várta, hogy lecsaphasson rájuk. A bátor ifjak viszont el akart indulni és meg is tették. Ahogy Zsarát is.
Köztudott, hogy az állatszörnyek kedvenc eledele az emberszörny, így amikor a hadosztály megindult a kapun kifelé, Zsarát is a lovára pattant, és kilovagolt velük. Hajáról levette az azt eltakaró kendőt, és amint a madárszörnyek észrevették, mindannyian őt kezdték el üldözőbe venni. A hadosztály minden tagja megszabadult, és Zsarát is épp hogy túlélte az eszeveszett ötletét.
Nagyrészt ennek a közbelépésének, és szörnyképességeinek is köszönhette, hogy miután hazaért Renn várából, nem sokkal később újra találkozhatott Brigan herceggel. Bár a herceget nem tartotta túl jóképűnek, valamiért mégis vonzotta magához a férfi, amit Zsarát mindig próbált elnyomni magában. Általában sikeresen.
Brigan azért jött hozzá, hogy megkérje, jöjjön el a Királyi Városba, és segítsen kivallatni egy foglyot a királynak, mert nem bírnak vele, pedig a közelgő háborúban nagy segítségükre lehetnek az információk.
Zsarát útnak indult.
A Királyi Városba vezető út több hétig is eltartott, miközben rengeteg inzultus érte a emberszörnyet. Több ezer férfi között kellett nap, mint nap élnie, akik vagy sóvárogtak utána, vagy épp rettegtek tőle, és amely érzésekről ő mind tudott. Aludni nem nagyon tudott az estéken, ekkor inkább sétálni indult, testőrsége nagy örömére. Egy ilyen esti séta alkalmával találkozott Brigannal, és beszélgetésbe elegyedtek. Nem beszéltek túl komoly dolgokról, csak épp arról, ami eszükbe jutott, de Zsarát egyre jobban megkedvelte a legzártabb elméjű férfit a világon.

Bár nem szándékozott túl sok időt tölteni a Királyi Városban, végül mégis ottragadt. Segédkezett a királynak és főparancsnokának, Brigannak abban, hogy minél többet tudjanak meg az ellenségük terveiről.
Amikor Brigan a városban tartózkodott, a legtöbb este találkoztak Zsaráttal, mivel egyikük sem tudott aludni és a vár legmagasabb pontján szemlélték az eget. Ilyenkor sokszor beszélgettek, de volt amikor csak ültek egymástól távol, és elmélyültek gondolataikban.
Zsarát bár szerette ezeket az estéket, sokszor hamarabb jött el onnan, mint kedve tartotta, mert nem akarta, hogy érzéseit a férfi megérezze, és hogy azok egyre mélyebbé váljanak.
A háború elkerülhetetlen közelségbe került, míg Zsarát a Királyi Városban tartózkodott. És nem sok idő telt el, mikor a lány azon kapta magát, hogy már egy háború kellős közepén van, amelyben mindenki szeretné őt megszerezni, ő maga pedig nem tudja mitévő legyen.
Tovább inkább nem mesélem a történetet, bár legszívesebben elmondanám Nektek az egészet, annyira jó volt!


Hogy mi tetszett benne?
Először is az, hogy megismerhettem Lekk múltjának egy részét. Azt tudtuk, hogy király lett a hét királyság egyikében, és hogy szörnyűségeket hitetett el az emberekkel, de hogy hogy vált ilyenné? Miért van letakarva az egyik szeme? Ezekre fény derül.
Aztán tetszett Zsarát karaktere is. Mert bár kívülről egy gyönyörű ifjú hölgy, belülről teljesen emberi. Emberi érzésekkel, problémákkal, gondokkal. Megértettem őt, és meg is szerettem, mivel tudtam, hogy amíg mások csak azt a gyönyört látják, amit a szörnyképessége adott neki, Zsarát mindig önmagát adta, és próbálta megértetni az emberekkel, hogy ő nem olyan, mint az apja, EnCián.


A kedvenc karakterem? Azt hiszem Hanna volt. :) Egy aranyos, életrevaló kislány, aki leginkább az apjára ütött. Nagyon megszerettem őt.
A történet kerek egész volt. Nem voltak benne túlbonyolítások, mindent lehetett érteni, mégis voltak benne fordulatok. A leírások egyszerűen csodálatosak voltak, szemkápráztató volt elképzelni ezeket az elbűvölő, vagy éppen színtelen helyeket.
Az egész könyvet egy nap alatt olvastam ki. Felüdítő volt. Persze voltak benne boldog, szomorú, elgondolkodtató részek is, ám minden tökéletesen illeszkedett a képbe.



Érdekes, hogy ez Kristin Cashore második könyve. Az biztos, hogy ő az írásra született! :) Remélem a Bitterblue után más könyvekkel is kecsegtet majd.
A harmadik részt még nem tudom mikor lesz időm elolvasni, de megpróbálom minél hamarabb, mert amúgy már én sem bírom sokáig, hogy meg ne tudjam abban a részben ki lesz a "visszatérő vendég".
Szeretsz a folytatásra várni?
Inkább szerezd be MOST, és kezdj bele azonnal!
Egyik kedvenc nálam <3
Olvassátok el, szerintem Nektek is tetszeni fog!
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése