Könnyű, mint az Egyszeregy

A mostani könyv is, amiről mesélni szeretnék egy könyvheti újdonság volt.

Amikor megkérdezték tőlem a Könyvhéten, hogy miről szól, nem tudtam válaszolni, ezért utánaérdeklődtem. Azt a választ kaptam, hogy egy csajról szól, akit megerőszakolnak.

Ezután, hogy őszinte legyek nem akartam elolvasni. Féltem, hogy ez egy olyan téma, amelyet bár jó érinteni, lelkileg megviselne az olvasása.

Ám a múlthéten, amikor a Guttenberg Villában megkérdeztem a csajokat, hogy mit olvassak, ezt nagyon ajánlották. Kisebb akadékoskodás után belekezdtem.

És nem bántam meg.

Tammara Webber: Easy - Egyszeregy

Olvasd el Te is ezt a különleges témájú regényt!

Kezdjük a külsőségekkel.
A borító szerintem magára vonja az ember figyelmét. Engem kíváncsi tett, az biztos.
A fülszövegből arra következtettem, hogy vagy két szemszögből íródhatott a könyv, vagy a fiú főszereplő szemszögéből. Illetve, hogy ez inkább lélektani mű.
Valahogy ez a fülszöveg sem tetszik igazán. Megkapó, de mégsem érzem úgy, hogy passzolna a könyvhöz.
Most jöjjenek a belsőségek.
A könyv a főszereplő lány, Jacqueline szemszögéből íródott. Az első fejezetben egy bulin találjuk magunkat, ahol Jacqueline a kijelölt sofőr, így nem ihat. Mivel a barátnőjét nem találja, és nincs túl sok kedve a helyszínen maradni, elindul a kocsijához. Amikor odaér és kinyitja az ajtót, valaki belöki az ülésekre.
Bármennyire is próbál kiszabadulni a szorításból, nem sikerül. Sikoltani is csak egyszer sikerül neki, mivel a tüdejéből az összes levegő kipréselődik. Ám Buck, a fiú, aki már a bugyiját is leszakította róla, egyszer csak megszűnik fölötte lenni.
Egy ismeretlen srác agyabugyálja el az erőszakos támadót, majd bár Jacqueline nem szívesen teszi, megengedi, hogy hazavigye őt. A fiú épp csak annyira ér hozzá, hogy kisegítse a remegő lányt a kocsiból, majd az ajtóhoz kíséri és visszaadja a kocsikulcsait.
Jacqueline eleinte fel sem fogja, hogy pontosan mi történt vele, hogy mit akart tenni vele Buck, de amint a szobájába ér összeroskad. Nem engedi az ismeretlen fiúnak, hogy a rendőrséget hívja. Azt hiszi, hogy az egész az ő hibája, rá vetne rossz fényt.

Két dologban viszont biztos: el akarja felejteni a történteket, illetve hogy a megmentője kifejezetten helyes volt, és ismerte őt.

Amikor belép a közgazdaságtan előadására, meglátja a megmentőjét a hátsó sorban. És így kezdenek el megismerkedni. A srác neve Lucas. Dolgozik a kávézóban, az órákon rajzolgat, és önkéntes az önvédelmi órákon.

A könyv, bár egy igen szép szerelmi szállal rendelkezik, nem csak ezért igazán jó.

Egy olyan témát dolgoz fel, amiről úgy vélem, hogy sokan nem mernek beszélni. Az írónő egy olyan történetbe fűzi bele a fontos mondanivalót, hogy igazából eleinte fel sem tűnik. Csak olvastam, és szörnyülködtem Buck cselekedetein, érdeklődtem Lucas múltja iránt, és együtt éreztem Jacqueline-nal. Ám ahogy haladtam előre a történetben, kezdtem megérteni a mű mivoltát.

Úgy gondolom, hogy ez a könyv minimum 5 csillagot megér egy 5 csillagos skálán.

Tammara Webber egy olyan könyvet alkotott, amelyet szerintem mindenkinek el kéne olvasni legalább egyszer. Jacqueline és Lucas története is olyan, amelyről nem sokan mernének beszélni, és amelyek felemészthetnek egy embert, ha nem tudja kezelni azokat.

A mű vége igazi Vörös Pöttyös vég lett, ami a sok megpróbáltatás után, amiket olvashatunk, úgy gondolom, hogy szép lezárás.

Végre ez egy olyan könyv, amit tényleg nagyon szívesen ajánlok elolvasásra!






Patyi ;)