Néha van, amikor nem szeretek olvasni. Ti voltatok már így vele? Most nem arra gondolok, amikor a kötelezőket kell olvasni, meg a szakkönyveket a vizsgákra, hanem amikor elkezdesz egy könyvet saját örömödre, és amikor leteszed... Valahogy sajnálom, hogy ennek a könyvnek is vége lett. Sokszor úgy érzem, hogy a szereplők, akikkel megismerkedem, a barátaimmá válnak. És nem szeretnék megválni tőlük ilyen hamar, ilyen gyorsan, ilyen hirtelen.
Pont ilyen érzésem van a Graceling befejezése után is.
 |
| Egy könyv, amely nemcsak a polcod éke lesz... Szerezd be még ma! ;) |
Tetszett a megismerkedésük pillanata, a barátságuk kialakulása, a szerelmük formálódása, a kalandok, amelyekbe belekeveredtek, az, ahogyan kiálltak egymás mellett, és ahogyan kiegészítették egymást.
A szöveg megfogalmazása is nagyon jó volt. Megfogott. Igazából sokáig húztam ennek a könyvnek a elolvasását. Miért? Mert nem akartam, hogy vége legyen! Szerettem volna még élvezni az izgalmakat, még hallani akartam Katsa és Pongor sorsáról. Hogyan alakul az életük, milyen nehézségekkel kerülnek még szembe.
Szóval, a sztori. Katsa és Pongor a megismerkedésüket annak "köszönhetik", hogy Pongor nagyapját, Teafű herceget elrabolták. Ő lienid, a hét királyság egyik legcsendesebb, legszelídebb országának a lakója. Katsa egy titkos küldetése során menti meg az öregembert, és ekkor találkozik össze az akkor még számára ismeretlen Pongorral.
Később a fiú Katsa nagybátyjához, Randa királyhoz érkezik, hogy érdeklődjön nagyapja után, mivel felismerte a lányt.
Így kezdődik a megismerkedésük. Először Katsa nagyon furcsának találja a fiút, aki mindig szembe néz vele. Aztán együtt kezdenek küzdeni, mivel Pongor garabonciája is a harcolás.
Bár a lány folyamatos legyőzi a fiút, újabb technikákat is sikerül tanulni Pongortól.
De a kérdés még mindig megválaszolatlan. Ki akarta elrabolni Teafű herceget? A nyomok végül a legjóságosabb királyhoz, Lekkhez vezetnek. Pongor és Katsa el is indul, hogy kiderítse az igazat.
Az úton egyre jobban egymásra hangolódnak, Katsában olyan érzelmek ébrednek a lienid fiú után, amiket eddig nem ismert. :) És mindeközben fény derül garabonciájuk igazi lényére is.
"Ma tudtam, amikor a kastélyhoz közeledtél; tudtam, amikor berontottál az udvarba, és leugrottál a nyeregből, és egyre erősebben és tisztábban éreztem a dühödet, ahogy felrohantál Raffin szobájába. Téged... messzebbről érezlek, mint a legtöbb embert."
"Még mindig mosolygott, és Katsa szíve majd' megszakadt, mert ez volt a leghalványabb és legszomorúbb mosoly a világon. De ahogy Pongor az arcához emelte a kezét, Katsa látta, hogy viseli a gyűrűjét."
Igen... Az első idézetből már lehet tudni azt, amit ők még nem vettek észre akkor...
Amikor el kellett válniuk, teljesen letörtem. Végig aggódtam Pongorért, hogy mi van vele? Felépült e? El tudott e menekülni az őt kereső katonák elől?
Ám Katsa és Keserkék, Lekk kislányának útja is el tudta vonni a figyelmemet. Elég jól! Izgalmas volt, és valahogy hajtott afelé, hogy olvassam, miközben nem akartam, hogy vége legyen.
Aztán visszaértek Pongorért. A fiú megváltozott és elhúzódott a többiektől. Nem értettem, és izgultam, hogy mi történhetett vele. Mi változtatta meg ennyire?
Ami kiderült róla, azt nem szeretném megírni, mert akkor nem lenne nektek akkora meglepetés, vagy inkább megdöbbentés, mint amilyen nekem volt.
De higgyétek el, hogy bármilyen hosszúnak is tűnik ez a könyv, érdemes elolvasni! Egy lány nővé válásának lehetünk benne tanúi. Láthatjuk, ahogyan a könnyen befolyásolható fiatal lányból, egy érett, önmagáról gondoskodni tudó, magabiztos, erős egyéniség válik, akinek már senki nem parancsol, ám tudja, hogy kinek a szavára kell hallgatnia, kik a barátai, és kiktől kell tartania.
Gondolhatjátok, hogy ez a regény, miután egy "kicsit" elvarázsolt elemeket tartalmaz, nem lehet igazi fejlődéstörténet. Pedig az!
Bízz magadban! Állj ki magad és a barátaid mellett, mert más nem fog! Viszont ne feledd, hogy mindig van valaki, aki a segítségedre siet, aki melletted áll, egy családtagod, vagy egy családtagnak számító barátod, ám ő sem lehet mindig ott, hogy megvédjen. Vértezd fel magad a sértések ellen, mert azok neked nem árthatnak, ha tudod magadról az igazat, és tisztában vagy a képességeiddel!
Mindezeket megtanulhatod ebből a regényből az olvasás során.
Nemrég láttam a hírt, hogy ez a sorozat is megfilmesítésre kerül. Bár nem tudom, hogy hogy fogják csinálni, mivel a Graceling előtt játszódik a Fire - Zsarát, és a Graceling után a Bitterblue, de mégis először A garaboncot filmesítik meg... Na mindegy :) Majd ők megoldják. Én pedig tervbe vettem a Fire elolvasását is.
Nemsokára!
Remélem tetszett a mai kis bemutató!
Köszi, hogy elolvastad ezt a bejegyzésem is!
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése