2013. május 3.

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

Mostanában eléggé el vagyok havazva a sulival, vizsgák, beadandók. Holnap nyelvvizsgázom, izgulok is nagyon. De azért ez nem jelenti azt, hogy nem szakítok egy kis időt az olvasásra, illetve Rátok, hogy meséljek nektek a legújabb olvasmányomról :)
A ma bemutatásra kerülő könyv nem más, mint: 
Kristin Cashore: A garabonc
Ne hagyd ki Te sem!
Szerezd be még most!
100%-osan megéri!

Szerintem ez a borító egyszerűen magára vonja a figyelmet. Szerintetek? Én emiatt kezdtem el érdeklődni a könyv iránt elsősorban. :)
Hogy miről is szól a Graceling - A garabonc?

A női főszereplőnk, Katsa garabonc. (Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem tudtam, hogy mi vagy ki az a garabonc.) Ez azt jelenti, hogy valamiben nagyon jó, például kiváló harcos, kiváló úszó, kiváló lódoktor, kiválóan tud fára mászni. Bármi lehet garaboncia, vagyis ilyen képesség. Ami még különleges a garaboncokban az az, hogy mindkét szemük más színű. Katsa egyik szeme kék, a másik zöld. És, hogy ő miben kiváló? Katsa garabonciája a harcolás, illetve a halálosztás. Ennek hatására a nagybátyjának, Köztefölde királyának a végrehajtójává válik. Társaival Ollal és Giddonnal járja a királyságot Randa parancsaira, és megfélemlíti azokat, akik szembeszegülnek az uralkodó parancsával.
Másik főszereplőnk egy fiú, Pongor. Ő is garabonc, és ugyanabban jó, mint Katsa: a küzdelemben. A lány egy titkos küldetésén találkoznak össze, majd később a királyi udvarban, mivel Pongor az eltűnt nagyapját keresi minden királyságban.
Mi történik, amikor két tökéletes harcos összecsap?
Barátok lesznek vagy ellenségek? Vajon melyikük az erősebb? Elég lenne csak a velük született képesség, hogy jobbak legyenek a másiknál? Vagy az is számít, hogy mennyire ismerték ki az évek során a garabonciájuk? Hogy mennyit gyakoroltak, erősítettek, edzettek?
Felmerült bennem egy másik kérdés is: hogyan lehet megítélni a garanbonciát? Csak a bevallottakra hagyatkozhatunk? Mi van, ha valaki hazudik? Lehetséges, hogy Katsa csak az öldöklésre termett?
A képessége akkor mutatkozott meg, amikor egyik rokona meg akarta érinteni, de ő nem engedte neki. Akkorát ütött, hogy a férfi belehalt. Lehet, hogy inkább az önvédelem a garabonciája?
És Pongor? Mintha olvasna a lány gondolataiban. Válaszol a ki nem mondott kételyekre, kérdésekre. Mégis miért hazudna Katsának? Vagy már olyan jól ismeri a lányt, hogy leolvassa az arcáról a kérdéseket?
A talányok csak halmozódnak, egyik a másikra épül. Ahogy olvasom egyre több és több érdekesség tűnik fel. Asszem nem kéne órákat azzal töltenem, hogy vajon mi lesz a vége, mert úgysem tudom majd kitalálni... De mégis így az igazi! Ilyennek kell lennie egy könyvnek: meglepetés okozónak!
A megteremtett világ, a hét királyság nekem nagyon tetszik. A könyv elején található térkép először kuszának tűnt, és lényegtelennek, de ahogy haladok a történetben és kinyitva meglátom a térképet, jó érzés, hogy tudom ki-mi micsoda, ismerem, hogy merre járt már Katsa, hogy mekkora távokat tett meg, milyen hegyes-völgyes helyeken fordult meg. :) Hozzájárul ahhoz, hogy még jobban el tudjam képzelni a művet.
Kíváncsi vagyok a végére... Szurkolok Katsának és Pongornak, az biztos ;) Ti?
A kis "érdeklődés fokozás" után, szeretném nektek bemutatni az írónőt, Kristin Cashore-t.
A blogján elolvastam a bemutatkozását.
Kiskorában a legkedveltebb időtöltése az olvasás volt. Mindig, mindenhol olvasott és olvasott, vagy ha ez épp nem volt megoldható álmodozott. Így végezve az előkészületeket ahhoz, hogy író legyen :)
És azóta sem tesz másképp :) Még most is szeret olvasni, és a munkája? Egy igazi álommeló! Író. Egész nap álmodozik azokban a világokban, amiket magának teremt, vagy épp más teremtett meg. Mindezt pedig megosztja velünk, az olvasóival.
Azért nagyon szimpatikus nekem, mert el tudom neki hinni, amit leír magáról. Hogy egy átlagos ember, aki olyat álmodott, amilyet még senki más, és volt bátorsága le is írni azt. Még az írási szokásairól is olvashatunk.. :) Először is leül az asztalához, sokáig csak bámul, és magában beszél, ha valaki megzavarja kiakad.. :) Aztán elindul sétálni, tollal és papírkákkal, hátha úgy jobban jön az ihlet.
A kezdő idézet pedig tökéletes:
"If there's a book you really want to read, but it hasn't

been written yet, then you must write it."

-Toni Morrison

(Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.)

A lényeg: ne félj kifejezni önmagad!

Köszi, hogy elolvastad ezt a bejegyzést is!

Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése