Van jó pár film szerintem, amiben ezt láthatjuk, ám nekem ma volt olyan szerencsém, hogy egy filmbe illő jelenetet éljek át.
Hogy mi történt?
Aki pesti tudja, aki nem, az meg mindjárt megtudja, hogy.. :)
Ma háromnegyed 3 körül hatalmas vihar tört ki. Ömlött az eső, fújt a szél, villámlott, és dörgött az ég.
Én pont fél 3-kor indultam el itthonról egy órámra.
Azt tudnotok kell, hogy az egyetem épülete egy félig hegy-félig dombszerű helyen van, tehát mászni kell felfelé. Amiből következik, hogy ha esik az eső, akkor hirtelen folyóvá válik az utca, és a víz zúdul lefelé.
Amikor leszálltam a villamosról, még nem esett annyira, de már voltak okosabb emberek nálam, akik behúzódtak az éttermekbe, bankokba, meg a megállók alá. Én úgy gondoltam, hogy nem lesz ebből nagy eső (ha néztem volna a híreket, biztos nem így vélekedem), elindultam. Körülbelül pont akkor kezdődött meg a nagy vihar, amikor odaértem a hegy-domb aljához. Ott már nincs hova behúzódni, csak rohanhatsz felfelé, mint az őrült, hogy minél hamarabb védett helyre kerülj.
Én is ezt tettem... Rohantam felfelé, magam előtt tartva az ernyőt, nehogy kicsavarja a szél. Éreztem, hogy az eső mindenhol ér, még hátulról is esett rám az eső. A út inkább árnak volt mondható. Eleinte próbáltam átugrani a tócsákat, de nem volt száraz felület, ahová érkezhettem volna. A végeredmény? A cicanadrágom teljesen elázott, a cipőként funkcionáló totyim is. Még szerencse, hogy két felső is volt rajtam, mert így csak a felül lévő ázott át, meg persze a kardigán, ami rajtam volt. A hajam csurom víz lett.
Sikeresen megérkeztem az iskolába. Mindenki bent várta, hogy elálljon az eső. Egy csapat fiúból az egyik megszólalt a többiek felé, hogy: "Látod mennyire esik?" és néztek rám... Hát, igen. NAGYON esik... :)
Úgyhogy remekül sikerült a belépőm, gondolhatjátok :)
Mivel a WC-ben a kézszárító nem hatott, úgy döntöttem, ha eláll a vihar, inkább hazajövök, és megszárítkozom, mert nem épp szerencsés a vizsgaidőszak előtt megbetegedni. Gondoltam megosztom ezt az elhatározásom a tanárommal is, így felmentem a szobájába. Mikor kinyitotta az ajtót, még nem szólt semmit, aztán elmondtam neki, hogy mit szeretnék. Amíg ott álltam (kb. 2 perc) egy egész víztócsa keletkezett alattam. Gondolhatjátok milyen látványt nyújtottam az öltönyös tanárommal szemben, csuromvizesen. A tanár nagyon jót kuncogott rajtam. Aztán elmondta mit veszünk ma és hazaküldött.
Most, a felmelegedés után, itt ülök a kis lakásomban, betakarózva, bundazoknival a lábamon, pulcsiban, egy nagy bögre meleg teával és a Közigazgatási jog tankkönyveimmel. Azt a részt már el is olvastam, amit ma vettünk, meg kicsit átnéztem a témaköröket az alapvizsgához... :)
Szóval, ma átéltem egy igazi film-, vagy könyvjelenetet, csak nem találkoztam egy helyes fiúval, aki megvéd az eső elől, vagy valami hasonló romantikus dolgot tesz :) Mondanám, hogy Majd legközelebb!, de az biztos, hogy ha legközelebb esőre áll az idő, én megvárom még eláll, szeminárium ide vagy oda! :)
Itt tartok most. Az eredeti célom persze az lett volna, hogy ma elmondom nektek, hogy tetszett a Graceling, de azt hiszem, holnapra halasztom. Bocsi érte! Majd megpróbállak valahogy kiengesztelni titeket!
Remélem, hogy ti megúsztátok a vihart, és tanultok az esetemből! :)
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése