Először is bocsánat a "csöpke" kihagyásért! A hosszú hétvégén volt a Family Reunion Berlinben :) A nővérem új lakásba költözött a párjával, és elmentünk meglátogatni. Szép hosszú út volt oda-vissza autóval, "csak" 12 óra visszafelé. Brno felett kicsivel hatalmas dugóba kerültünk, két órán keresztül álltunk. Ám az egészből az a lényeg, hogy sok időm maradt így olvasni amellett, hogy életemben először voltam Berlinben.
A hazafelé úton ötlött fel bennem a gondolat, hogy csinálok egy kis "sorozatot". A hétvégén ugyanis három hasonló témájú könyvet is sikerült elolvasnom. Mindegyik romantikus kisregény, novella, mégis más.
Mimi Strong: Stardust - Csillagpor
Ez is egy e-book szerzeményem. Így első körben nem esett le, hogy egy sorozat első része, és hogy ez egy erotikus romantikus novella.
Ismeritek Mimi Strong-ot?A blogja alapján azt tudhatjuk meg róla, hogy nagyon jó humorérzéke van, és ezt a tulajdonságát megpróbálja visszatükrözi a szereplőiben.
Már a komoly írás megkezdése előtt is szeretett történeteket kreálni, amelyek főszereplői az erős egyéniségű nők, illetve azok a helyes pasik voltak, akik elég okosak ahhoz, hogy beléjük szeressenek.
Amit pedig még szeretnék elmondani Róla, hogy akkor van csak igazán jó napja, ha boldoggá teheti, megnevettetheti imádott férjét.
Úgy vélem egy nagyon kedves, aranyos, és biztosan tényleg jó humorú írónőről van szó.
A rövid bemutató után térjünk át a könyvre!
Minden műnek vannak negatív és pozitív hatásai az olvasójára. Ahogy összeszedtem a gondolataimat több lett a negatív kritika, mint a pozitív, mégis tetszett a könyv. Akkor most hogy van ez?
Inkább nézzük a szereplőket!
Peaches Monroe
Végre egy főszereplő, aki nem deszka! (Már bocs a kifejezésért.) Lehet, hogy nincs teljesen tökéletes alakja, de kinek van? A becenevét (Barack) imádtam. Illik hozzá, és aranyos is.
Egy könyvesbolt féltulajdonosa, ahol a legtöbb idejét tölti. Ám egy nap, amikor épp a szellőzőn keresztül a pékségből áradó ínycsiklandó illatoknak próbálja elállni az útját leesik a rögtönzött emelvényéről. Szerencséjére valaki elkapja.
Dalton Deangelo
Érdekes egy név, mi? A könyvben is kiderül, hogy ez egy művészi álnév, ám az igazi nevét sosem tudjuk meg.
Dalton színész. A vámpíros TV-sorozata után egy kicsit izgalmasabb, komplexebb, nehezebb szerepre vágyik. Így kerül Barack szülővárosába, Beaverdale-be. Mint várható, a sajtó szó szerint lerohanja, ezért bemenekül egy könyvesboltba, ahol épp el tud kapni egy leesni készülő lányt.
Shayla
Barack legjobb barátnője és szobatársa, aki nem mellesleg Dalton Deangelo egyik nagy rajongója. Igazi vidám csajszi, akit szép alakkal áldottak meg, imád eljárni és szórakozni. Nincs miért irigykednie. Vagy mégis?
Adrian Storm
A középiskola okostojása pár évvel a ballagás után hazaköltözik. Már nem egy hatalmas pólókat hordó pojáca, hanem egy magas, izmos, jól öltözött fiatalember. Hogy miért jött vissza a kisvárosba? Talán tervei vannak a lánnyal, aki egykor szerelmes volt belé, vagyis Barackkal?
Következzék a történet további része!
Amikor a megismerkedésük napján Dalton elkíséri Barackot egy rokona esküvőjére a lány nem hisz se a szemének, se a fülének. Vajon mit akarhat tőle ez a híres, elképesztően helyes és ellenállhatatlanul szexi férfi? Mégis mit forgat a fejében vele kapcsolatban? És miért jött a világ végi Beaverdale-be filmet forgatni?
Rengeteg kérdés felmerül már az elejétől kezdve, amelyekre Mimi Strong lassan, de biztosan megadja a válaszokat.
Hogy mégis mik nem tetszettek a könyvben?
Az elején eléggé Fifty Shades hasonmásra sikeredett, főleg az idegennek számító Alexis feltűnésével.
Dalton karaktere végig érdekesnek bizonyul, mivel van neki is egy titka. A titok felvezetése nagyon jó volt, maga a felfedés viszont nem tetszett.
Nem tudom, hogy miért gondolják mostanában azt a romantikus regényírók, hogy szükség van az erotikus jelenetekre, de az biztos, hogy ezt hiszik. Szerintem nélkülük is simán megállna a helyét ez a könyv.
Adrian Storm karaktere is hagyott kivetnivalót maga után. Nem teljesen értettem meg őt. Hogy most pontosan mit akar, mit vár, miért teszi azt, amit.
Ám az írói stílus tetszett. Peaches, vagyis Barack végig az olvasóhoz beszél, mintha egy szobában ülnének, és elmesélné élete ezen részét. Így még közelebb került hozzám a karaktere, megkedveltem, és valósabbnak is éreztem.
Igazából a könyvet eleinte egy elfogadható kategóriába soroltam volna, ám a végén megváltozott a véleményem. Lehet, hogy még mindig nem értem teljesen se Daltont, se Adriant, ám a befejezés nagyon tetszett. Elérte, hogy el akarjam olvasni a második részt!
Tudni szeretném, hogy mi történik Barackkal. Hogyan reagál arra, ami kiderül. Hogyan magyarázza ki magát Dalton, és hogyan folytatódik a kapcsolatuk, ha egyáltalán folytatódik.
Ismerkedjetek meg Ti is Peaches Monroe-val, az általam csak Baracknak becézett, a saját bevallása szerint kicsit kövérkés lánnyal, aki nem fél megragadni minden lehetőséget, amelyet az élet ad neki!
A mini-sorozatom második része pedig még a hétre várható! Szerintem két nap múlva kész is leszek vele, és boldogítalak Titeket egy újabb romantikus kisregénnyel! Ezúttal viszont semmi erotika! ;)
Puszi,
Patyi ;)
A rövid bemutató után térjünk át a könyvre!
Minden műnek vannak negatív és pozitív hatásai az olvasójára. Ahogy összeszedtem a gondolataimat több lett a negatív kritika, mint a pozitív, mégis tetszett a könyv. Akkor most hogy van ez?
Inkább nézzük a szereplőket!
Peaches Monroe
Végre egy főszereplő, aki nem deszka! (Már bocs a kifejezésért.) Lehet, hogy nincs teljesen tökéletes alakja, de kinek van? A becenevét (Barack) imádtam. Illik hozzá, és aranyos is.
Egy könyvesbolt féltulajdonosa, ahol a legtöbb idejét tölti. Ám egy nap, amikor épp a szellőzőn keresztül a pékségből áradó ínycsiklandó illatoknak próbálja elállni az útját leesik a rögtönzött emelvényéről. Szerencséjére valaki elkapja.
Dalton Deangelo
Érdekes egy név, mi? A könyvben is kiderül, hogy ez egy művészi álnév, ám az igazi nevét sosem tudjuk meg.
Dalton színész. A vámpíros TV-sorozata után egy kicsit izgalmasabb, komplexebb, nehezebb szerepre vágyik. Így kerül Barack szülővárosába, Beaverdale-be. Mint várható, a sajtó szó szerint lerohanja, ezért bemenekül egy könyvesboltba, ahol épp el tud kapni egy leesni készülő lányt.
Shayla
Barack legjobb barátnője és szobatársa, aki nem mellesleg Dalton Deangelo egyik nagy rajongója. Igazi vidám csajszi, akit szép alakkal áldottak meg, imád eljárni és szórakozni. Nincs miért irigykednie. Vagy mégis?
Adrian Storm
A középiskola okostojása pár évvel a ballagás után hazaköltözik. Már nem egy hatalmas pólókat hordó pojáca, hanem egy magas, izmos, jól öltözött fiatalember. Hogy miért jött vissza a kisvárosba? Talán tervei vannak a lánnyal, aki egykor szerelmes volt belé, vagyis Barackkal?
Következzék a történet további része!
Amikor a megismerkedésük napján Dalton elkíséri Barackot egy rokona esküvőjére a lány nem hisz se a szemének, se a fülének. Vajon mit akarhat tőle ez a híres, elképesztően helyes és ellenállhatatlanul szexi férfi? Mégis mit forgat a fejében vele kapcsolatban? És miért jött a világ végi Beaverdale-be filmet forgatni?Rengeteg kérdés felmerül már az elejétől kezdve, amelyekre Mimi Strong lassan, de biztosan megadja a válaszokat.
Hogy mégis mik nem tetszettek a könyvben?
Az elején eléggé Fifty Shades hasonmásra sikeredett, főleg az idegennek számító Alexis feltűnésével.
Dalton karaktere végig érdekesnek bizonyul, mivel van neki is egy titka. A titok felvezetése nagyon jó volt, maga a felfedés viszont nem tetszett.
Nem tudom, hogy miért gondolják mostanában azt a romantikus regényírók, hogy szükség van az erotikus jelenetekre, de az biztos, hogy ezt hiszik. Szerintem nélkülük is simán megállna a helyét ez a könyv.
Adrian Storm karaktere is hagyott kivetnivalót maga után. Nem teljesen értettem meg őt. Hogy most pontosan mit akar, mit vár, miért teszi azt, amit.
Ám az írói stílus tetszett. Peaches, vagyis Barack végig az olvasóhoz beszél, mintha egy szobában ülnének, és elmesélné élete ezen részét. Így még közelebb került hozzám a karaktere, megkedveltem, és valósabbnak is éreztem.
Igazából a könyvet eleinte egy elfogadható kategóriába soroltam volna, ám a végén megváltozott a véleményem. Lehet, hogy még mindig nem értem teljesen se Daltont, se Adriant, ám a befejezés nagyon tetszett. Elérte, hogy el akarjam olvasni a második részt!
Tudni szeretném, hogy mi történik Barackkal. Hogyan reagál arra, ami kiderül. Hogyan magyarázza ki magát Dalton, és hogyan folytatódik a kapcsolatuk, ha egyáltalán folytatódik.
Ismerkedjetek meg Ti is Peaches Monroe-val, az általam csak Baracknak becézett, a saját bevallása szerint kicsit kövérkés lánnyal, aki nem fél megragadni minden lehetőséget, amelyet az élet ad neki!
A mini-sorozatom második része pedig még a hétre várható! Szerintem két nap múlva kész is leszek vele, és boldogítalak Titeket egy újabb romantikus kisregénnyel! Ezúttal viszont semmi erotika! ;)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése