Nem mondanám, hogy egy klasszikus-rajongó vagyok. Az első klasszikus, amit magamtól olvastam el, az Jane Austen: Büszkeség és balítélet című könyve volt, amibe eleinte csak azért kezdtem bele, mert nem volt más otthon, és Anyum biztosított róla, hogy tetszeni fog.
Egyrészt azért lehetett benne ennyire biztos, mert ismer, másrészt viszont azért, mert együtt néztük meg legalább hússzor a Büszkeség és balítélet sorozat változatát, Colin Firth főszereplésével. :)
A könyv olyan volt, mintha magát a filmet nézném. Minden karaktert, érzelmet, hangulatot eltaláltak a filmben. Ez nem csak egy "based on" film volt, hanem egy igazi könyvadaptáció. Ám ahhoz természetesen, hogy ilyen remek sorozat készülhessen, egy sikertörténetre volt szükség, amely szerethető, megérthető szereplőket tartalmaz, akik a szívünkhöz nőnek, és az emlékezetünkben maradnak, ha jók, ha rosszak.
Ez volt az, ami arra késztetett, hogy belekezdjek még egy Jane Austen regénybe.