A könyvesbolt polcai között bolyongva esett rá a pillantásom.
A borítója azonnal megfogott.
Nem sok könyv elején látni ugyanis elefántot.
Ám ami még a könyvnél, a borítónál és a fülszövegnél is jobban magára vonta a figyelmem, az maga az író.
Az Ő élete, munkássága, elvei és öröksége.
Ma szeretnék Nektek bemutatni egy olyan embert, aki bár eleinte csak pénzhiány miatt kezdett el írni, gyerekek százainak, ezreinek, tízezreinek vált kedvenc írójává, és jutott el humoros regényeivel a világhírig.
Gerald Durrell
1925 - 1995.
Durrell 1925-ben, Indiában született brit és ír felmenőkkel rendelkező szülők gyermekeként.
Édesapja halála után nem sokkal a család Korfu szigetére költözött.
Itt lett Gerald a természet, és annak élővilágának igazi szerelmese, amely szerelem sosem múlt el.
Egész életét az állatok védelmére, megóvására tette fel.
Foglalkozása állatgyűjtő volt.
Nemcsak a ritka fajokat kereste, és óvta, hanem mindegyiket. Lehetett kóbor kutya, vagy Madagaszkár szigetéről származó mongúz, Durrell szemében ugyanolyan értékkel bírtak.
Célja az volt, hogy minden általa gyűjtött és csúnya szóval élve, "továbbadott" állat a lehető legjobb ellátásban részesüljön, a legjobb körülmények között éljen.
Egyszerűen: mindenből a legjobbat kapja.
Ezen nézetei akkor még radikálisnak hatottak, ami miatt a brit állatkertek elhatárolódtak tőle. Nem kapott több megbízást.
Szerencsére, Gerald Durrell sosem adta fel a reményt. Minden erőforrásával tovább küzdött az állatokért.
És amikor már úgy tűnt, minden erőforrás kiapadt, bátyja és felesége egy remek ötlettel álltak elő: azt ajánlották, írjon életrajzi ihletésű, humoros könyveket.
Így született meg a Családom és egyéb állatfajták is, amely a Korfu szigetén átélt évek izgalmait rejti. Valamint a Rokonom, Rosy című regénye is, melyet volt szerencsém már olvasni.
Az írás tehát sikerre volt ítélve.
Gerald nem mindennapi írói stílusa, és különleges történetei magával ragadták az olvasókat, és lehetővé tették számára, hogy már saját magáért, és saját magának kezdjen el állatokat gyűjteni.
Ugyanis Gerald Durrell saját állatkerti álmokat dédelgetett magában, amik végül 1959-ben meg is valósultak.
A Jersey-i állatkert tökéletes helyszínnek bizonyult, és teszi ezt még a mai napig is.
A sikeres nyitás, és további terjeszkedés hatására Durrell saját alapítványt hozott létre a veszélyeztetett állatfajok (mint például a rózsaszín galamb), valamint az állatkerti körülmények fejlesztésére.
Érdekesség, hogy több állatfajt is neveztek el róla, mint például a Durrell-mongúzt, amely egy madagaszkári mongúzfaj.
Ami pedig a Rokonom, Rosy-t illeti.
Egy kedves, humoros, kalandos regény egy fiatalember sorsának gyökeres változásáról.
Adrian Rookwhistle úgy érzi, élete ennél unalmasabb már nem is lehetne. Belefásult a mindennapok monotonitásába. Igazi kalandokra vágyik az életben.
Ám arra, amit kap, nem számít.
Nagybátyja, akiről nem hallott már évek óta, levelet küld neki. Egy levelet, amely egyben a végrendelete is. Az irományban az áll, hogy Adrian büszke várományosa 500 font készpénznek, és egy ittas hölgyeménynek, aki a Rosy névre hallgat.
Tudjátok hogy van a dolog a kalandvággyal?
Ameddig Adrian csak álmodozott róla, minden vágya az utazás volt, ám amikor a kaland az ajtón kopogtat, legszívesebben nem nyitná ki.
Ám nincs más lehetőség!
Így ismerkedik meg Adrian a régi cirkuszi alkalmazottal, nagybátyja egyetlen társával, Rosy-val, az elefánttal. Múltjának köszönhetően Rosy nem egy buta elefánt, sőt! Igen okos, és emellett jámbor állat, csak néha, az alkohol hatására kicsit dinka tud lenni.
Ebből a dinkaságból erednek a kalandok is!
Találkozunk vadászokkal, gazdag arisztokratákkal, színházigazgatókkal, boszorkányokkal, hívő buddhistákkal, szép leányokkal, együgyű bírókkal és még sok mindenki mással Adrian és Rosy útja során.
Az eredeti regény 1968-ban jelent meg, így igen nagy élvezet olvasni a régies nyelvezetet, az eddig (számomra) ismeretlen szófordulatokat, a mai élő nyelvből már kikopott szavakat.
A leírások nem hasonlítanak az akkori megszokott stílusra: annak ellenére, hogy igen pontosak, mégis színes, és egyáltalán nem unalmas bemutatások.
Vicces jelenetekből sincs hiány, ám számomra mégis a szereplők jelentették a könyv csúcspontját.
Mindegyikük igazi karakter. Mondhatnám, hogy rendelkeznek saját eposzi jelzőkkel, mint például a beképzelt arisztokrata, a hirtelen haragú vadász, az elnyomott férj, vagy épp a mindent-jobban-tudó ügyvéd. Igazán különleges képet kapunk az akkori társadalom tagjairól és életéről.
Ha röviden és tömören kéne jellemeznem Nektek ezt a számomra nagyon kedves regényt, azt mondanám:
Nem mindennapi történet, humorral fűszerezve és kalandokkal tálalva.
A Rokonom, Rosy egy olyan író tollából származó könyv, akitől véleményem szerint nemcsak érdemes, de hatalmas megtiszteltetés is olvasni.
Ha esetleg szeretnétek még többet megtudni eme kivételes író életéről, munkásságáról, ma is működő állatkertjéről, vagy épp alapítványáról, látogassatok el a durrell. org weboldalra.
Puszi,
Patyi ;)
avagy a moly, aki oda-meg-vissza-van Gerald Durrell-ért <3
