Történetünk írója Charlotte Roth.
Hallottatok már róla?
Mivel én tudatlannak minősültem eme írónő terén, engedjétek meg, hogy kicsit bemutassam Nektek!
Charlotte Roth igazán sosem tervezte, hogy írónő legyen. Mindig is valamilyen kreatív munkát képzelt el magának, gyerekkori álma volt például, hogy színésznő legyen. Ám végül a biztosabb utat választotta: jelentkezett egy főiskolára, elvégezte a Kommunikáció szakot, majd a kreativitást igénylő reklámvilágban helyezkedett el.
Habár szerette a munkáját, és valamilyen szinten élvezte is, valami hiányzott.
Amikor férje egy új munkalehetőséget kapott, ami költözést jelentett, kapva kaptak az alkalmon. Ez ugyanis azt jelentette, hogy Charlotte otthon maradhatott, és írhatott. A saját szavait, a saját gondolatait, ami épp eszébe jutott, aminek papírra kellett kerülni.
Így született meg első könyve:
A regény két részre osztható.
Bevallom, még csak az első rész végéig jutottam el, ezért most a másodikat nem is nagyon akarnám megsaccolni.
Ám azért adtam a fejem mégis arra, hogy meséljek róla, mert azt hiszem, érdemes lesz.
Meglátjuk.
Tehát.
Az első részről.
Röviden. Tömören. Mégis izgalmasan. Figyelemfelkeltően. ;)
Ella és a családja épp költözőben vannak.
Az ok az, hogy édesapja egy nagy "őszinteségi roham" után beolvasott a főnökének, és felmondott.
Emiatt az Államok egy teljesen másik részébe költöznek, ami rengeteg pakolással, utazással, és búcsúzkodással jár.
Mint kiderül, nem ez a kis család legelső költözése. Az apuka, Frank már igen sokszor váltott állást, ami legtöbbször "éghajlat változással" is járt.
Ellának emiatt nem is igazán vannak barátai, sem gyerekkori kapcsolatai, amiket szívesen tartana az élete hátralévő részében is.
Az új célállomás Seattle.
Bár Ella eleinte nem találja túl vonzónak a költözés ötletét, bele kell törődnie. Tizenhét évesen nincs túl sok választása az embernek, ha a család költözik.
Ám a megérkezés pillanata sok dologban kárpótolja, mind Ellát, mind az édesanyját, Abbyt. Új házuk ugyanis hatalmas, elképesztően gyönyörű és hihetetlenül valószerűtlen, hogy tényleg az övék.
Már csak a bútorok hiányoznak.
Na itt jönne a baki.
A bútorokat ugyanis egy bútorszállító céggel hozatták. Mármint nem csak a bútorokat, hanem minden cuccuk, ami nem fért be a kocsiba: ruhákat, könyveket, régi emlékeket.
Újdonsült otthonuk előtt pedig ott is áll a rakomány, már megérkezett. De amint kinyitják a teherautó-féleséget, nem a saját dolgaikat találják benne. Egyáltalán nem a sajátjaik. A bútorok, és az elképesztő rendben rendszerezett dobozok nem hozzájuk tartoznak.
Akkor viszont kihez?
Frank mindent elkövet, hogy elérje a szállítócéget, és megtudja, mi történt a holmijukkal, majd természetesen visszaszerezze azt, ám több napos telefonálás sem fejti ki a kívánt a hatást.
Ha nagyon drámaiak akarunk lenni, úgy is fogalmazhatok, hogy mindenük odaveszett a költözés során.
Abby javaslatára pár nap (kb egy hét) elteltével belenéznek a teherautóba, hogy vajon kié is lehet a sok cumó. Frank javaslatára pedig egy leveles ládát vesznek ki először, hátha abból fény derül a tulajdonosok kilétére.
A levelek viszont nem tartalmaznak semmilyen címét, sőt teljes neveket sem. Ugyanis szerelmes levelek.
Mielőtt még elmaradna, meg kell említenem az újdonsült szomszédot is, az elbűvülő Miss T-t. Hogy miért Miss T? Ella nevezi el így, miután az idős néni megkéri, hogy tegeződjenek. Ez lenne a "Miss Teacher", az az "Tanár néni" rövidítése.
Miss T nemcsak azért fontos karakter, mert egy igazi nagymama figura, elképesztően aranyos, kedves, segítőkész, hanem mert ő lesz annak a bizonyos könyvklubnak a harmadik tagja, amit Ella és az édesanyja "alapítanak a teherautóban talált szerelmes levelek olvasására.
A levelek írói Martha és Frederick.
Ahogy egyre több és több levelet olvasnak el, egyre jobban beleélik magukat a majdnem 20 éve íródott levelekbe.
Miközben a két szerelmes napjairól, gondjairól, örömeiről olvasnak, egyre több hasonlóságot fedeznek fel a saját életükkel.
Ugyanis Miss T és Abby is ugyanazzal küzdöttek meg életükben, mint a leveleket író Martha. Mindketten, vagyis hogy pontos legyek, mindhárman gyereket szerettek volna.
Abbynek szerencséje volt, megáldották ugyanis Ellával. Ám az azután következő tizenöt évben már nem lett gyermeke, és ezután befejezte a próbálkozást.
Miss T-nek és már eltávozott férjének sem adatott meg soha a gyermekáldás, ahogyan a levelek szerint Marthának sem.
A szerelmes levelek mellett viszont az élet is halad tovább Seattle-ben, és Ella az egyik jótékonysági gyűjtésen megismerkedik egy fiúval. Pontosabban Hans-sal, akivel később randira is mennek, ami igen jól sikerül.
Annak ellenére, hogy előtte kb háromszor látták egymást, nem tudják egymás vezetéknevét, meg úgy nagyon mást sem. Habár oké... Az kiderül, hogy Hans német cserediák, és másnap hazarepül.
Szóval mindezek ellenére, a német legény szerelmet vall, és szerelmük be is teljesül. Igen, jól olvassátok. Majd elköszönnek!
És most figyeljetek: se telefonszám csere, se e-mail cím csere, semmi. Hans elrepült. Kész. Pont.
Ella pedig otthon marad szomorkodva egy kilencven százalékig ismeretlen pasi után.
Szóval van három nő, mindegyiknek van valami az életében, ami nem adatott meg, már amennyit Martháról tudunk a levelek alapján. És egy fiatal lány, egy fiatal, első szerelemmel.
És mi történik akkor, ha ennek a fiatal lánynak megadatik mindaz, ami a három nőnek hosszú évek kemény próbálkozásai után sem?
Hogyan fogadja el egy anya, hogy tizenhét éves lánya élete első randiján, első csókja és alkalma után teherbe esik?
Hogyan birkózik meg a család ezzel a hatalmas változással?
Kérdések, kérdések, melyek válaszra várnak.
És ezek a válaszok engem érdekelnek.
Remélem a Ti érdeklődéseteket is felkeltette ez a történet!
Az biztos, hogy érdekes, és figyelemfelkeltő.
A téma, és az előadásmód is.
Eddig kifejezetten tetszik.
Aztán majd...
Tudjátok, meglátjuk! :)
Addig pedig...
Jó lapozgatást!
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése