Ma megint a
Hagyományok Házában voltam. Legutóbb
Erdélyi Zsuzsa néni előadását hallgattam meg, most viszont egy fotókiállításra mentem, amit Martin György halálának 30. évfordulójának tiszteletére rendeztek.
Tudjátok ki volt Martin György?
Néptánckutató, zenefolklorista, emellett táncos és tánctanár.
Az ő nevéhez fűződik egy híres kalotaszegi táncos, Mátyás István "Mundruc" egyéniségvizsgálata, a magyar táncdialektusok feltérképezése és még sok más is.
Ám most nem akarok áradozni róla, hogy Ő milyen nagy hatással volt a mai magyar néptáncra és népzenére. Írhatnék akár 5 oldalt is a munkásságról, és nem csak az lenne vele a gond, hogy hiányos lenne. Úgy érzem, máshogy kell bemutatnom Őt Nektek.
A kiállítást egyik tanítványa, Felföldi László nyitotta meg. A rengeteg eszébe jutó emlék közül végül a megismerkedésüket mesélte el: egy előadáson találkoztak. Martin György, vagy ahogy ő hívta, Tinka hajhálóval a fején ült és hallgatta az előadást. A végén felállt, szépen összefoglalta a gondolatait, majd, mint aki jól végezte dolgát, leült. Egyszerűen, mégis nagyszerűen.
Sokan voltak a megnyitón. Főleg régi tanítványok, barátok és a felesége, Borbély Jolán is. Szerintem a megjelentek száma mindent elmond róla.
30 év. 30 éve nem volt egy olyan nagy kaliberű, nagy hatású, tisztelt ember, mint Ő. 40 éven keresztül figyelte meg és írta le Mundruc tulajdonságait, stílusát, miközben tanulmányozta a magyar táncdialektusokat, amelyekről könyveket is kiadott.
Összesen 7 könyvet publikált élete során, és rengeteg kép-, hang-, videofelvétellel bővítette a magyar néptánc és népzene kincstárát.
Felföldi Laci bácsi beszéde után, Halmos Béla és társai muzsikáltak, méghozzá kalotaszegit. Amint a prímás énekelni kezdett az összes látogató, meghívott, barát és tanítvány együtt dalolt vele Tinka emlékének és Tinkának. Felemelő és egyben megható élmény volt, amit nem lehet szavakba önteni. A falak visszhangozták az éneket, amely betöltötte az egész termet, így állítva méltó emléket Martin Györgynek.
Egy olyan férfi, akit ilyen sokan és ilyen mértékben szerettek és tiszteltek, véleményem szerint, megismerendő.
Nem mondom, hogy olvassátok el minden könyvét, de szerintem érdemes megnézegetni a régi idők képeit, amiket ő készített vagy épp róla készültek a gyűjtőutak során.
Az én kedvencem az egyik adatközlőjével készült. Bár azt sajnos nem találtam meg, itt egy hasonló kép:
Ebből is látszik szerintem, hogy bármilyen fontos munkát végzett is, közvetlen és szerethető ember volt, aki azzal foglalkozott, amit mindig is szeretett.
A kis bemutatómat egy Felföldi Laci bácsi által idézett verssel szeretném zárni:
Sík Sándor: Fekete kenyér
Megértettem, hogy kenyérnek születtem
"Van aki toronynak születik, és van aki remetének,
Van aki őrlő szájnak, és van aki csemegének:
Engem magnak vetett a Magvető,
És kenyérnek, annak is feketének.
...
Úgy majd aztán a kemencébe raknak,
Míg porhanyó leszek és szép piros,
Meleg cipó, kívánatos.
Mert kínban kel meg a kenyér
Emberfalatnak."
Ha szeretnéd megnézni ezt a kiállítást, itt megtudhatsz róla mindent!
Ha szeretnél többet megtudni Tinkáról, kattints ide!
Patyi ;)
