Park bolondulásig

Véget ért egy újabb sorozat.

Hogy őszinte legyek, nem mindig szeretem a sorozatokat, de azt hiszem, ezt a nézetem már korábban kifejtettem. Vannak a sorozatok előnyei, hátrányai.

Ez a regényhármas már eleve különleges, hiszen nem három részből áll, annak ellenére, hogy három kötetben jelent meg, hanem összesen kettőből, plusz egy másfeledik kötetből.

A Rubin pöttyös sorozat számomra első regénye volt Jessica Park műve, a Flat-Out-Love, ami különleges történetével és elgondolkodtató alapsztorijával sok olvasót megnyert magának. Köztük engem is. A Watkins család és Julie története megrázkódtatásként ért, a múlt árnyai magukba szippantottak, és a család mindennapjai egy kissé a szívügyemmé váltak.

Elolvasva a Flat-Out-Matt másfeledik részt, nem azt kaptam, amire számítottam, mégsem éreztem magam csalódottnak. Matt szemszögéből nem az egész történetet, hanem csak egy-egy jelenetet mutatott be az írónő, melyek fontos momentumoknak számítottak a történetszálban.

Aztán nem is olyan régen elegem lett abból, hogy egy könyvet sem tudok normálisan befejezni, így bevetettem magam egy úgynevezett "magánkönyvtárba". Onnan kölcsönöztem ki a nemrégiben értékelt regényeket.

Őszinte leszek, mielőtt elmentem volna, kiválasztottam (nagy nehezen) három könyvet, amit el szeretnék olvasni, vagyis ki szeretnék kölcsönözni. Aztán ahogy beléptem a könyvespolc elé, lekaptam három könyvet gondolkodás nélkül, mert egyszerűen szólítottak, vagy nem is tudom, mi történt. :)

Ezen könyvek egyike volt Jessica Park sorozatának második része.

Flat-Out-Celeste, avagy Celeste bolondulásig

Celeste különleges egyénisége már az első oldalakon átüt. Kifinomult beszédstílusa magával ragadott és azon kaptam magam, hogy néha már én is megfontolt szóösszetételekkel fogalmaztam meg a mondandómat mások felé.

Ami a történetet illeti, előre haladtunk az időben.

Celeste végzős gimnazista, a zsanérokkal kiegészített kartonfigura pedig azóta is a padláson pihen, nincs rá szükség. Még mindig vannak gondjai a kapcsolatépítéssel, ám próbálkozik kiküszöbölni a nehézségeket. Vagyis otthon ezt mondja.

Az iskolában azonban inkább elzárkózik a társas tevékenységektől, és az egyetemi jelentkezése során is arra fekteti a hangsúlyt, hogy minél erősebb iskolába kerüljön be, ahol nem lesz szükség társadalmi érintkezésre.

Matt élete gyökerestül megváltozott. Kapcsolata Julie-val véget ért, külön házban lakik, ám sokat jár haza húgához. És Celeste állítása szerint szomorú. Nagyon szomorú, bár próbálja titkolni. Életét a munka teszi ki.

Julie Los Angelesbe költözött egy állás miatt, ami visszautasíthatatlan lehetőségeket tartogatott számára. Ez jelentette kapcsolatuk végét Matt-tel.

Na de, se nem Matt, se nem Julie a történet főhőse, hanem Celeste. Akinek az élete kissé felfordul, amikor egy újabb egyetem kezd el harcolni a kegyeiért: a San Diego-i Barton Egyetem. Az iskola diáknagykövete, Justin Milano e-mailekkel bombázza a lányt, hogy elhívja egy egyetemi nyílt napra, majd hogy egy találkozó keretein belül meséljen a Celeste-nek az iskola előnyeiről. 

És ez az első pár e-mail egy különös változáshoz vezet főszereplőnk életében.

Az első szerelem mindenki számára különleges élmény, és Celeste történetéből újra átélhető, milyen is, mikor először kezdenek el pillangók repkedni a gyomrunkban egy igazából idegen illető miatt. Amikor elpirulunk, ha az a személy ránk néz. Amikor kicsit olyan, mintha az agyunk másképp működne, és még a levegő is megváltozna akörül az illető körül.

Legyünk őszinték: ez a regény egy igazi nagy amerikai romantikus filmmel egyenértékű, minden pozitív és negatív tulajdonságával együtt.

Tetszett a szirupos cukormáz, ám néha már soknak éreztem és nehezen olvastam tovább egy újabb oldalt.

Ennek ellenére végigolvastam a sorozat befejező kötetét, tehát valami mégis volt benne, ami megfogott és előre vitt. Talán a szereplők, a karakterek, a néha viccesen, máshol cukin megírt párbeszédek.

Összességében tetszett a könyv.

Szívesen olvastam el.

Az utolsó két fejezetet már nehezebben, mint a többit, mert akkor már rég tudtam, mi lesz a vége, ám ez néha előfordul... :)

Szóval, szerintem aranyos kis lovestory ez a regény.

Ha valami igazán romantikus regényre vágytok, érdemes elolvasni.

De tudjátok: olvassátok el, és alkossatok saját véleményt! :) 

Lehet, Nektek teljesen más élményt nyújt.

Puszi,

Patyi ;)