Most nem voltam ennyire élelmes, mert mikor nekiálltam a több mint hétszáz oldalas olvasmánynak, rá kellett jönnöm, hogy bármennyire szörnyű is, nem emlékszem minden egyes történésre kristálytisztán az előző részből.
Addig eljutottam, hogy Evangeline O'Neill nem tartozott a kedvenc karaktereim közé úgy, ahogy Isaiah Campbell. Azt is fel tudtam idézni, hogy a történet a Látók köré épül, akik valamilyen különleges képességgel bíró emberek: például tárgyolvasók, álomjárók.
Az első rész, The Diviners - A Látók címmel jelent meg, számomra majdnem ugyanolyan elrettentő oldalszámmal, mint a második. Ám mivel az elsőt is elolvastam, és nem emlékszem, hogy szenvedtem volna vele, valamint Libba Bray a kedvenc íróim egyike...
Úgy döntöttem, miért is ne?
A kínai álomkor elnevezés az egész kínai negyedre kihatással van: kevesebb turista, kevesebb bevétel, kevesebb megélhetési lehetőség. Ling Chan, aki szülei teaházában dolgozik különleges képességgel bír: képes álmaiban felkeresni a holtakat. Egyik álomjárása során eszmél rá, hogy nincs egyedül: nemcsak ő tud az álmokban éberen járni-kelni.
Így ismerkedik meg Henry Dubois-val, aki szerelmét, Louist keresi, és Ling segítségét kéri a felkutatásban.
Amíg Henry és Ling az álmokban foglalja el magát, Theta és Memphis szerelme tovább bonyolódik, ahogy mindkettejük titka mázsás súlyként nehezedik mellkasukra. Vajon egy kibontakozó szerelem kibír ennyi titkot?
Evangeline O'Neill, vagyis Evie sajnos semmit nem változott. Ugyanaz a felszíneskedő kiscsaj, akit az első részben megismertem, és bevallom őszintén, szívesebben olvastam volna róla kevesebbet.
Sam Lloyd a Bölény Tervvel azonban érdekes színfoltja a történetnek. Sőt!
Rendben, őszinte leszek: nem tudom megmondani, hogy tetszett-e a regény vagy sem. Hogy miért van ez?
Azért mert a kínai álomkorról szóló történetszál - ami az egész regény alapja - tetszett, ám mégsem foglalt le egészen. Amikor pedig fény derül a dolgokra, olyan érzésem támadt, hogy: ennyi volt? Ám közben alakultak más érdekességek, a háttérben folyamatosan ott lebegett a Varjak Királyának szelleme, akiről igazán még semmit sem tudunk, a Proctor nővérek még furábban viselkednek, és Will Fitzgerald is terepmunkára indul.
A könyv tényleg vastag, nem egy egynapos olvasmány számomra akkor sem, ha nagyon akarnám :)
De mégis olvastam és olvastam, napról napra. Nem éreztem azt, hogy unalmas. Viszont azt sem éreztem, hogy annyira felvillanyozott volna némely történésével.
Kissé közömbös maradt számomra. Ám itt is van egy de!
Sam Lloyd újra megmentette a regényt saját történetszálával, és azzal, hogy sosem adja fel a reményt édesanyja felkeresésére.
Úgyhogy azt kell mondanom, az írónő ezzel a regénnyel nálam elérte, hogy el akarjam olvasni a következő részt, mert Miriam és a Bölény terv most már nem maradhat előttem felfedezetlenül.
Remélem a harmadik részben több információmorzsát csepegtet majd az írónő, és nem mindent a befejező kötetre hagy.
Úgyhogy én várom a folytatást! :)
Ti pedig, ha kedvetek támad megismerkedni a regénnyel, én csak támogatlak Titeket az elgondolásban. ;) Mert a lényeg, hogy olvassatok, és alkossatok saját véleményt, nem igaz? :)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése