2016. július 5.

Mindig van egy pótkerék?

Be kell valljam, nehezebb volt visszaszoknom a hétköznapokba, mint gondoltam.
Saját magamban nem vettem észre igazán a változást, azt, hogy valami, valamilyen oknál fogva más lett. Csak az tűnt fel, hogy valami hiányzik.

Olvastam könyveket.
Voltak, amik nagyon tetszettek.
Voltak, amiket be sem tudtam fejezni, annyira kiakadtam a fordítás és szerkesztés minőségén, vagy épp a történet furaságán, és értelmetlenségén.

Mert hogy olvastam ám egy remek Böszörményit, már megint. Egy felet, pontosabban :)
És olvastam egy olyan regényt is, amely habár fiatalabb korosztálynak szól, elrepített a görög istenek fénykorába és megnyerő történetfolyásával, írói stílusával, kedves karaktereivel és különleges témájával egy remek élménnyel gazdagított. Bessenyei Gábor A jövő harcosai című művét is szerettem volna ajánlani, de valahogy mégsem történt meg.

Ám most kicsit megráztam magam.
És úgy döntöttem, hogy hiányzik a régi Patyi.
Úgyhogy, keressük is meg!
Kezdjünk is bele ebbe egy olyan regénnyel, amelyet egy igazi vlogger-tanárnő írt. 

Kody Keplinger 17 évesen írta meg a ma bemutatásra kerülő könyvét, amely Magyarországon a Vörös Pöttyös kategória könyvei között jelent meg. Mára, amellett, hogy egy írói iskola tanárnőjeként foglalatoskodik, sok közösségi média oldalon jelenik meg és diskurál divatról, ad sminkelési tanácsokat vagy épp oszt meg véleményt a mai szépségideálról, a pozitív testkép fontosságáról.

Regényében is felvetül a kérdés, hogy vajon mi fontosabb: az, mások mit gondolnak rólunk vagy az, mi mit gondolunk magunkról? Mennyire meghatározó egy ember, egy középiskolás életében a beskatulyázás? Meg lehet változtatni mások rólunk alkotott képét, egyáltalán szükséges-e megváltoztatni, míg mi bízunk saját magunkban?

Ne ijedjetek meg, nem egy nagy lelkizős regényről van szó. Egy olyan történetről inkább, amely míg olvastatja magát, felnyitja olvasói szemét bizonyos nagy igazságokra.

The DUFF - A pótkerék

Amint már mondtam. Kody Keplinger könyve Vörös Pöttyös könyv, a meghatározás minden jó értelmét figyelembe véve.
Főszereplőnk, Bianca Piper karaktere szerethető, mégis valamilyen szinten engem kicsit idegesített is. Néha annyira alapvető dolgok nem estek le neki a történésekkel kapcsolatban... Fogalmazhatnék úgy is, hogy "nem látta a fától az erdőt". Ám amennyire idegesített, annyira érdekelt is, hogy mi fog történni. Hogy hogyan alakul a felvázolt sztori.

Ami mi is?

Bianca Piper 17 éves (igen, mint az írónő, mikor elkezdte írni - vajon a saját élettapasztalatait fogalmazta be?) és két legjobb barátnőjével éli mindennapjait a Hamilton gimiben. Álmai pasija, Toby Tucker nem igen vesz róla tudomást, de ő a távolból szívesen epekedik utána továbbra is - ahogyan az elmúlt három évben tette.
Eddig a szokásos amerikai romantikus történetszál teljesen rendben van.

Hogy mi a más ebben a regényben?

Bianca nem egy nyavalygós lány. Ahogy Apukám mondaná, saját hitrendszere van a világ dolgairól, vagyis mindenről megvan a saját véleménye, ami szerinte teljesen normális, valamilyen szinten szent és sérthetetlen. Visszahúzódó természete majdnem szöges ellentétben áll barátnői, Casey és Jessica vidám, mindenre nyitott hozzáállásával, ám barátságukat ezek a különbségek csak még szorosabbá teszik.
Majd bejön a képbe Wesley Rush, a Duff kiötlője. Állítása szerint a barátnői hármasban Bianca nem más, mint az "Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő", vagyis "Designated Ugly Fat Friend = DUFF". Nem a legjobb csajozós duma, az biztos...

Na de a lényeg.
Először filmben láttam Kody Keplinger irományát, és a film kedves volt, felüdítő.
A könyv viszont teljesen más. A történések, a szereplők, a bonyodalmak.
A két megjelenési forma összehasonlíthatatlan.

A regényről azt kell mondjam, meglepetést okozott. Mert igen, Bianca néha idegesített, de mégis úgy lett megírva a karaktere, hogy szívesen olvastam róla. Jessica és Casey mellékszereplőkként színesítették a történetet, és tették kuszábbá a dolgok kimenetelét.
A Hamilton gimi mindennapjai, a Piper család gondjai, Bianca belső harcai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy olyan regényt vegyen kézbe az olvasó, amely elgondolkodtatja kicsit a magáról alkotott képről, az igazi értékekről, és arról is, mi az őszinte barátság, a feltétel nélküli szeretet.

Mert egy romantikus regényben nem mindig a romantikán kell megakadni, vannak annál mélyebb dolgok is, és erre Kody Keplinger jól ráérzett.
Tetszett a regény!
Igenis nagyon tetszett! :)
És ennek annyira örülök!

Felcsigázott, majd kicsit letaglózott. Megijesztett, majd kuncogásra késztetett.
Elgondolkodtatott, és végül meg is nyert :)

Szerintem érdemes elolvasni.
Tökéletes kikapcsolódás ezekre a meleg nyári napokra :)

Remélem tetszeni fog Nektek is, ha elolvassátok!
Sok puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése