Már akkor megtetszett, amikor az angol kiadást láttam.
Nem kellett hozzá elolvasnom a fülszöveget, hogy tudjam, ezt a regényt el KELL olvasnom. Nem lehet semmi kifogás, meg kell szereznem és elolvasnom.
Így, amikor megláttam a polcon, azonnal le is kaptam! :)
Ennek ellenére a vonatúton felfelé nem nagyon akaródzott elkezdeni az olvasást. Nem tudom miért, valahogy nem jött az ihlet.
Ám aztán mégis rávettem magam. Ha már olyan régen kinéztem magamnak, csak bele kéne kezdeni...
És ezután történt az a röpke másfél óra kiesés, amíg felértem Pestre, a vonat sajnos megállt, le kellett szállni, én pedig még mindig a könyvet szorongattam, és olvastam, olvastam, olvastam. Nem akartam letenni.
Lécci hagyj olvassam el most, jó? Lécci, lécci!
De mennem kellett, órára. Ajh!
Hogy mi is ez a regény, ami ennyi magába szippantott már az első oldaltól?
Ami hihetetlenül szép borítóval rendelkezik?
Michael Grant és Katherine Applegate közös szerzeménye:
Eve & Adam
In medias res kezdéssel indítunk.
Megismerkedünk Evening Spikerrel, a milliárdos Terra Spiker lányával, aki épp balesetet szenved. Elütik, amikor épp át akar kelni egy úton.
Ripityára törik a lába, a karja is megsérül... Igazából mindenét sebek borítják.
Amikor legközelebb ki tudja nyitni a szemét, épp egy kórházban fekszik, ahol az anyja hangját hallja: mérges, és épp egy orvossal veszekszik.
Terra Spiker maga is orvos, kutató pontosabban. Egy biológiai kutatásokat végző cég vezérigazgatója. Neki köszönhető, hogy a világon rengeteg, korábban elpusztíthatatlannak és megállíthatatlannak vélt vírusra találtak ellenszert.
Erős, magabiztos, keménykezű asszony. Bár nem épp a legjobb anya, kétség sem fér hozzá.
Eve-t átszállítják a Spiker intézetbe, ahol állítólag sokkal jobb ellátást kap majd, mint egy normál kórházban. És nem csak azért, mert ő a főnök lánya.
A transzport során ismerkedik meg egy fura sráccal.
Solo a neve.
Solo a neve.
Hogy pontosan mit keres ott?
Miért ő kíséri át a Biotechnológiai laborba?
Mégis honnan ismeri az anyját, meg őt magát is?
Például tudja, hogy Eve szeret futni, pedig még soha az életben nem találkoztak.
És egyáltalán: ki ez a csávó?
Ám Solo megismerése feledésbe merül egy időre, mindaddig, amíg Eve fel nem ébred az altatásból, és ki nem pihente magát.
Huh, semmiképp nem akarok elmondani minden részletet, inkább ugorjunk arra a részre, hogy hogyan is kerül szóba a teremtés, oké?
Evening nem az a nyugodt fajta tinédzser (ha egyáltalán van ilyen fajta), így pár nap múlva már legszívesebben iskolába menne, igen iskolába, azon töpreng, mennyi dolgozatról marad le, és hány oldalt kéne meg elolvasnia egy-egy tantárgyból a vizsgákra.
A telefonját és a laptopját sem kaphatja meg, szülői utasítás. Terra ágynyugalomra ítélte, hát ilyet!
Ám hosszas szenvedés, és könyörgés után, mégis kap egyfajta feladatot.
Tolókocsiba ültetik, és az intézet egy másik részlegébe tolják. Pontosabban Solo tolja, miközben Terra előtte lépked fenségesen.
Így ismerkedik meg egy bizonyos projekttel, amelyet középiskolásnak szánnak. A lényeg a genetika megismertetése a fiatal nemzedékkel egy olyan program keretein belül, amelyben elkészíthetnek bármilyen élőlényt.
Akár egy embert is.
Terra azt a feladatot bízza Evere, hogy tesztelje a szimulációt, és készítse el a tökéletes pasit.
De mégis milyen a tökéletes pasi?
Eve feladata nemcsak a külső megtervezése. Ő táplálja be a szimulációba a "teremtménye" minden ismertetőjegyét.
Ő készíti el a vérkeringését, az agyát, ő dönti el, mennyire szeressen sportolni, enni, mennyire legyen társasági ember, mennyire legyen merész, és bátor.
Minden döntés az ő kezében van.
Mondhatnánk úgy is, Istent játszik.
Na de mi lesz akkor, ha kész a szimuláció? A tökéletes pasi Evening számára?
Hogyan tovább?
Kész, ott hagyja a programot?
Ám ennek a hamis alaknak a hatalmas kivetítőn már nevet is adott. Pontosabban a barátnője, Aislin nevezte el. Szellemesen Adamnek.
Kérdezhetnétek, hogy ennyi a sztori?
Éva megtervezi egy szimulációban Ádámot? Tádá?
Nyugodjatok meg, nem ennyi.
Aislin nem épp a legegyszerűbb, és legfelszínesebb barátnő, akit írtak. Az ő vonalában szerepel egy pasi, bizonyos Maddox, az igazi rosszfiú, aki mindig bajba sodorja saját magát, és a barátnőjét is.
Emiatt mi is érdekes kalandokba keveredünk. Habár néha ezek eléggé álombeli események voltak. Nem nagyon tudnám elképzelni a való életben, na de sebaj!
Mégiscsak egy regényről beszélünk ;)
Aztán ott van még Solo.
Nem épp a legjobb név, szerintem. Ám legalább kifejező.
Az ő háttérsztorija viszont tényleg izgalmas. Azonnal rengeteg kérdés merül fel vele kapcsolatban:
mégis ki ő?
Hogy került Terra Spiker Biotechnológiai intézetébe?
Mióta dolgozik ott?
Ha egyáltalán dolgozik.
Hány éves, honnan jött, kik a szülei, meg még sok hasonló alapot is homály fed a könyv elején.
Na de ezen kérdések nagy része azért megválaszolásra kerül, ha nem is az összes.
Ami tetszett nekem ebben a regényben az a genetikai szál volt.
Valamint Solo háttértörténete, élete.
Eve szerintem egy szimpatikus karakter. Igazi csajszi, aki próbálja irányítani a saját életét, miközben még mindig szenved legbelül édesapja elvesztésétől, és valamilyen szinten attól is, hogy édesanyja munkamániás, így nem igen törődik vele.
Aislin belevaló csaj. Nagy kanállal falja az életet.
Adam pedig ott van a szimulációban. A tökéletes pasi. Akinek minden egyes részletét, kiemelném még egyszer, hogy minden egyes részletét Eve tervezte.
Vajon a tökéletesség tényleg ilyen egyszerű lenne?
Csak annyi kell, hogy egy-két dolgot betáplálunk egy gépbe és már meg is van számunkra az "Igazi"?
Vajon az emberek nem a hibáikkal együtt tökéletesek?
Nem azért vagyunk azok, akik vagyunk, mert elkövetünk bizonyos dolgokat, amiket később megbánunk, majd tanulunk belőlük, és ezáltal folyamatosan fejlődünk?
Vajon jól dolog tökéletesnek lenni?
Van egyáltalán ilyen?
Élvezet volt olvasni ezt a könyvet, mert rengeteg kérdést vetett fel bennem az egész genetikai manipulációval, a tökéletességgel kapcsolatban.
És plusz pont érte, amiért ez teljes mértékben Vörös Pöttyös könyvnek mondható.
Nemcsak a romantikus szál(ak) miatt, hanem azért is, mert tanítani próbálja az olvasót, felnyitni a szemét bizonyos dolgokra, és elgondolkodtatni.
Örülök, hogy elolvastam! :)
Tegyetek így Ti is, és alkossatok róla saját véleményt! ;)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése