Folytatódik a harc a hatalomért!

Az első rész nagyon tetszett.

Ez tény.

Úgy éreztem, hogy végre egy igazi regényt olvasok, amiben van egy kis izgalom, kaland, valamint gazdag felfedetlen titkokban, rejtélyekben is.

Egy olyan regényt ismertem meg az elolvasásakor, amit bárkinek szívesen ajánlottam volna akár Vörös Pöttyös rajongó, akár nem. Mert ez a könyv kitűnt a kategória könyvei közül, pozitívan.

Na de ne az első részről beszéljünk!

Ugyanis a Könyvfesztivál egyik nagy szerzeménye számomra eme regény folytatása volt.

A Hatalom trilógia második része!
Ha az első tetszett, ezt se hagyd ki! ;)

Alig vártam, hogy belekezdhessek!

Bár a Könyvfesztivál energetikailag teljesen lehúzott, mégis elkezdtem már olvasni az első este, amint megkaparintottam magamnak.
Szégyen szemre tíz oldal elolvasása után el is aludtam, de ez nem a könyv hibája volt :)

Ám mindenképp őszinte szeretnék lenni veletek a könyvvel kapcsolatban, úgyhogy kezdjük a mocskos részletekkel.

Milyen is volt a regény?

Komolyan mondom, nem tudom, hogy most mit kéne írnom róla.
Az első rész után annyival jobbra számítottam, és mégis tetszett.

Tetszett, amit az is mutat, hogy amint volt időm, vizsgák ide vagy oda, elolvastam, egy ültő, pontosabban egy fekvő helyemben.
Nem tudtam letenni, tudni akartam a végét annak a kalandos két hétnek, amit Jaron átél a sorozat második részében.




Mégis...
Valamiért hiányérzettel tettem le a könyvet. És nem azért éreztem hiányt, mert még nem olvashattam a harmadik részt, hanem valami másért. 

Valahogy már a kezdetekben is úgy éreztem, valami megváltozott.
Valahogy különbözött a korábbitól a leírásmód, és Jaron gondolatmeneteit sem értettem annyira tisztán, mint az előző részben.
Inkább kívülállónak éreztem magam, mint a történet egy háttérszereplőjének. És ez számomra most negatívként jött le.
Az első oldalakról hiányzott a tűz.
Hiányoztak azok a fajta figyelemfelkeltő fordulatok, rejtélyek, amelyek miatt én magamtól elolvasnék egy könyvet.
Ha nem második rész lett volna, nem biztos, hogy tovább olvasom.

Szóval, valahogy nem volt az igazi, és mégis jó volt.

Tetszettek a tolvajos és kalózok részek, nagyon is!
Izgalmasak voltak, és gördülékenyek. Csak olvastam és olvastam, majd amint észbe kaptam már több, mint négy fejezetet el is olvastam.
Alig tűnt fel, milyen gyorsan haladok, csak haladtam.
És ez mindenképp egy pozitívuma a könyvnek.

A vége is tetszett, mert valamilyen szinten lezárult a történet egyik szála, ám nyílt egy új, még izgalmasabb szál.

Ebben a részben sem voltak nagyon romantikus jelenetek, szerencsére.
Bár... Ha nagyon mélyen megnézem a könyvet, próbáltak belecsempészni egy kis romantikát. Szerintem nem lövök le semmit, ha azt mondom, Imogen volt a "szerelmes pár" egyik tagja.
Ám, hogy őszinte legyek veletek, ezek a részek simán kimaradhattak volna.
Nem volt bennük tűz... Átlagosak voltak.

Azt hiszem, ez az amit kerestem! Ez az a szó!
A könyv izgalmas, vannak benne rejtélyek, néhol váratlan fordulatok, és Jaron részéről igen furcsa gondolatmenetek.
Ám mégsem fogható az első könyvhöz.
Számomra az újdonság volt, felüdülés az olvasása, tele titkokkal, amelyek arra késztettek, hogy gondolkodjak el, milyen végkimenetelek következhetnek be.
Itt nem volt meg ez a fajta nagy fellobbanás számomra.
Nem égtem a vágytól, hogy elolvastam.
"Csak" izgalmas volt.

Remélem, hogy Jennifer A. Nielsen nagyot alkot a harmadik kötetben.
Legalább akkorát, mint az elsőben!
Mert A hamis herceg ott van a szeren.
A szökött király csak kullog a trilógia első része mögött, miközben még csak gondolni sem mer arra, hogy valaha beelőzheti.

Összegezzünk, oké?
Mielőtt még félreértenétek, én nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert kíváncsi vagyok a befejezésre, a lezárásra.
Csak az első könyv olyan nagy élmény volt, hogy azután minimum egy ugyanakkorát vártam. Amit sajnos nem kaptam meg.
Ennek ellenére viszont ajánlom, hogy olvassátok el! :)
Főleg ha már A hamis herceggel megismerkedtetek.

Jaron kalandjai tovább folytatódnak.
Mondhatjuk nagyobb kalamajkába keveredik azáltal, hogy megkoronázzák, mint azzal, hogy egy árva fiúnak adta ki magát.

Vajon egyszerű dolog királynak lenni?
A helytartók elfogadják uralkodását, trónra kerülését?
Vajon a kalózok el tudják e fogadni, hogy elvétették egy küldetésüket?
Vagy megpróbálják elsimítani a hibájuk?

Jaron fontos kérdések előtt áll.
Vajon meg tudja menteni szeretett országát?
Fel kell adnia hozzá a saját életét, vagy talán valaki másét?
Egyáltalán érdemes Ő a királyi címre?
Nem lenne jobb az Carthyának is, ha egy bölcs régens kormányozná?

A legtöbb kérdésre a választ meg is kaphatod, csak olvasd el a könyvet! ;)
Jennifer A. Nielsen: A szökött király! :)

Puszi,
Patyi ;)