Bevallom, nem gondoltam volna, hogy valaha is a Terminátorból fogok idézni, bár azt sem, hogy magától Arnold Schwarzeneggertől, ám úgy tűnik, egyszer mindennek eljön az ideje. ;)
Szóval, igen.
Újra itt volnék.
Visszatértem.
Hogy mi volt az oka ennek a nagy eltűnésnek?
Meséltem már Nektek, hogy egy hatalmas lehetőséget kaptam, amivel kimehetek Ausztráliába, pontosan az elkééépeeesztőőő Melbourne-be, ahonnan maga Chris Hemsworth és igazából az egész Hemsworth trió származik?
Huh, mik várnak ott még rám :D
Rendben, nem hülyéskedem, bocsánat, de nagyon izgulok, teljesen fel vagyok pörögve a gondolattól, hogy utazni fogok nemsokára. :)
Persze a vizsgaidőszak is igen nagy szerepet játszott abban, hogy nem írtam. Egy hét alatt kell letudnom minden vizsgát, hogy ki tudjak menni. Nem épp egy leányálom.
Így esett, hogy nagyon sokáig nem tudtam új könyvbe kezdeni.
Azt mondják az az igazi moly, aki mindig olvas egy könyvet.
Úgy tűnik, én egy időre megszűntem az lenni, ha ilyen egyáltalán lehetséges.
Ezalatt azt vettem észre, hogy egyre többet állok meg a könyvesboltok kirakata előtt, hogy egyre többször álmodom (!) azt, hogy olvasok. Igen, álmodtam róla. Valószínűleg azért, mert a való életben annyira volt energiám, hogy bedőljek az ágyikómba, és a könyvespolcom bámulva elaludjak.
Ám kaptam egy szabadnapot!
Jó, nem teljesen kaptam, hanem erre a napra nem vettem fel vizsgát.
Már tegnap bizsergett a tenyerem - könyvet szerettem volna olvasni.
Ám ekkor felmerült bennem a kérdés: mégis mit?
A könyvespolcomon volt pár új könyv, igen, még most is van, de valahogy egyik sem fogott meg igazán. Egyikük sem hívogatott, hogy Olvass el!
Aztán egy regényke mégis rám talált.
Barbara Taylor Bradford: Kezdd velem újra az életed!
Elég romantikus könyvnek hangzik, mi?
Hát, remélem, hogy valami pozitív végkimenetele lesz, mert most igen romantikus hangulatban vagyok a könyvek terén, valami vidámat, és felemelőt szeretnék olvasni.
Habár ez a könyv most még épp az ellenkezőjével kecsegtet.
Az alapsztori az, hogy öt évvel ezelőtt történt valami szörnyűség - még nem tudom mi -, ami gyökerestől változtatta meg a főszereplő Mallory életét.
Volt szerető férje, kedves anyósa, csodás gyermekei, de egyszer csak minden megváltozott, és most, a könyvben öt évvel később Mallory visszaemlékszik azokra az időkre.
Tudjátok, hogy mi fogott meg benne leginkább?
A borító sem rossz, és engem érdekel ez a történet, ám mégsem ez a kettős volt az a pont, amikor azt éreztem, el AKAROM olvasni ezt a regényt.
Az a pont akkor jött el, amikor megláttam, hogy az első fejezet 1993-ban játszódik, a születési évemben.
Remélem ez szerencsét hoz! :)
Annyira érdekes érzés most olvasni, ilyen hosszú idő után egy igazi regényt.
Ahogy megelevenednek előttem a szereplők, a történések.
Ahogyan növekszik bennem a kíváncsiság, hogy mik lehetnek a további események.
Ahogy azt érzem (bármilyen furcsán is hangzik), hogy újra élek.
Ma mintha kivirágoztam volna, és nem csak a napsütés miatt, mert az eddig is megvolt már.
Az olvasás az, ami ennyire felvidít, ami megnyugtat, kiegyensúlyoz, és rengeteg jót tesz velem.
Jó dolog ez az olvasás, nagyon is.
Az újabb regénynek még eléggé az elején tartok, ám eddig még nem csalódtam. Amint elolvastam, jövök az értékeléssel, és ígérem, most nem lesz nagy kihagyás ;)
Végezetül pedig egy idézet, ami az egyik kedvencem.
George R.R. Martin ezt nagyon eltalálta, azt hiszem, ideje lenne tőle is kézbe venni valamit. :)
"Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal – mondta Jojen. – Az az ember, aki nem olvas, csak egyet."
(George R. R. Martin: Sárkányok tánca)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése