2017. szeptember 4.

A Himaláján át

Ahogy egyre idősebb leszek, és egyre több regény fordul meg a kezemben, rá kell ébrednem, mennyi mindent nem ismerek még a világban. 
Mindenről van egy kis sejtése az embernek, ám tinédzser koromban még úgy éreztem, enyém az egész világ.
Ma inkább már az az érzés kerít hatalmába, hogy mennyire hatalmas a világ.

Volt egyszer egy könyvfesztivál, ahol meglepetésünkre egy angol kiadónál magyar hölggyel találkoztunk. Ő mesélt nekem először erről a könyvről, amelyet 13-14 éves korosztály ajánlanak, mégis megrázó a története, és igen elgondolkodtató, mindemellett tanítja az olvasót.
Bár sokszor mondják, hogy ne borító alapján ítélj, ennek a regénynek a kiadása is egyszerűen gyönyörű. A fejezetek pedig mandala mintás lapokkal vannak elválasztva.

"To everyone who has ever
felt too small to make a
difference."

Nem sokat tudok Indiáról. 
Mint turisztikai látványosság, sokat hallottam már róla, ám ilyen témakörökben nem esik szó arról, milyen sorsa kárhoztattak azok, akik Tibetben a Dalai Lámát tartják vallási vezetőjüknek, miközben kínai fennhatóság alatt álló területen élnek.
És Tibetről sincs nagy tudásom.

Jess Butterworth azonban sokat tud mindkét országról, az ott élő emberekről, és mindennapjaikról. Már gyerekkorában beleszületett a különleges kultúrába, amikor a nagymamája történeteit hallgatva nevelkedett a Himalája lábainál. Regényét olyan igaz történetek ihlették, amelyeket tibeti lakosok meséltek el neki arról, hogyan veszélyeztették az életüket azért, hogy Indiában menedékre leljenek.


Tashi-la Tibet egyik kis falujában él a családjával.
Édesapja és édesanyja a titkos ellenállás tagjai.
Legjobb barátja, Sam, akivel életcéljuk, hogy egyszer ők is az ellenállás tagjaként emelhessenek szót az elnyomás ellen.



Tibet valódi jelképe és egyben a regényben az ellenállásé is, a hó oroszlán, amely szimbolizálja a terület óriási, hófedte hegycsúcsait, továbbá az erőt, és vakmerőséget.




Tibet északi területein sok vadon élő jak él, akik megjelennek a regényben is: Eve és Bones hűséges útitársnak bizonyulnak a Himalája fagyos csúcsain át.





Hogy miről szól ez a könyv?
A reményről.
A hitről.
És a szeretetről.

Tashi-la vakmerő. Nem ismeri fel, milyen veszélynek teszi ki az egész családját, amikor a tiltott szavakat a szájára veszi: Dalai Láma.
Ha egy katona meghallja, amint e megszólítás elhagyja a száját, azonnal börtönbe veti, ám őt ezt nem érdekli. Szabadságra vágyik.
Ahogy a falujában mindenki.
Van, aki tettlegességre szánja el magát: feláldozás tűz által. Így hívják, amikor egy személy saját akaratából lángra gyújtja magát, vagyis áldozatot mutat be a szabadságért, a szabad Tibetért. 
2009 óta több mint 140 áldozat tiltakozott így az elnyomás ellen.

Egy feláldozás megjelenik a regényben is, aminek hatására a falut katonák lepik el, hogy megtorolják a "lázadást". Tashi-la családjáért is eljönnek, méghozzá az éjszaka sötétjében. Miután édesapja egy hátizsákot nyom Tash kezébe, átsegíti az ablakon, így a kislány megmenekül. Ám a szüleit elhurcolják.
Tashi-la egyetlen célja az lesz, hogy eljusson a Dalai Lámához és a segítségével kiszabadítsa szüleit a rabságból.

Hogy mi tetszett a könyvben?
A regény angol nyelven jelent meg, magyarul még nem kapható. A megfogalmazás azonban egyáltalán nem kacifántos, nem művies, így igen könnyen olvasható, és élvezhető olvasmány.
Megtudtam, mi is pontosan a mandala, és mire szolgál.
Tetszettek a rövid fejezetek. Sokkal jobban szeretek olyan műveket olvasni, amik fejezetekre vannak osztva. Valahogy mindig egyfajta örömmel tölt el, amikor egy fejezet végére érve úgy érzem, elértem egy kitűzött célt.
Amint már írtam, a történet elgondolkodtató.
Tashi-la, Sam és a két jak útja egyfelől lehetetlennek tűnő, és mégis megvalósítható, hiszen sokan véghezvitték. 

Kinek ajánlom?
Nem feltétlen mondanám, hogy egy 13-14 évesnek ajánlanám ezt a könyvet, mert sok értelemben olyan érett gondolatokat tartalmaz, amiket én egyszerűen ép ésszel még nem tudtam volna felfogni annyi idős koromban. Akkoriban minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, ami másokat érintett.
Ám a mai 13-14 éves már valószínűleg sokkal érettebbek, mint én akkoriban, így ez nekik is lehet egy jó tanulási lehetőség. Egy fejlődési lehetőség.
Viszont ezen a korosztályon felül igazából mindenkinek ajánlom, aki szeretne bepillantást nyerni egy olyan világba, ahol szeretet, remény és hit nélkül már minden elveszett volna. Ahol még ma is él a felebaráti szeretet, és az egymáson segítés természetes velejáró a mindennapokban.

Ez egy remek mű, amely tanítja az olvasóját, még akkor is, ha egy része kissé "amerikaira" sikeredett - ha elolvassátok, tudni fogjátok, mire gondolok :)

Szóval,
ajánlom!

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése