2017. április 18.

Ez tuti a folytatás?

Mostanában folytatásokban utazom.
Annyira megtetszett Sarah MacLean regénye, amely a 19. századi Angliában játszódik, és egy akkori nő éles határokkal rendelkező életéből merít.
Majd élvezettel olvastam Jenny Han történetét a fiatal szerelmesekről, akik hazugságból kezdenek áttérni az igaz érzelmekhez.

Úgy döntöttem, hogy mindkét kaland folytatását el fogom olvasni, és ez igen hamar be is következett.

Felmerül a kérdés.
Mitől lesz jó egy folytatás?
Miért éri meg sorozatokat írni?

Akkor mindenképpen jó dolog egy többrészes történetbe belebonyolódni, ha 
izgalmas, kalandokkal teli, 
elgondolkodtató, 
rendelkezik mondanivalóval, 
szerethetőek a karakterek, 
és megújuló a történetszál.

Számomra ez utóbbi az egyik legfontosabb.
Hiszen Percy Jackson kalandjai is azért izgalmasak, mert mindig újabb és újabb szörnyekkel, titkokkal találkozik az olvasó. Fény derül olyan szálakra, amelyek új lendületet adnak a regény olvasásához.
Jane Austen regényei pedig azért szerethetőek, mert annak ellenére, hogy a szereplők bálba járnak, és otthon ülnek, és sétálnak néha a szabadban, mégis fel-felcsillannak olyan régen elrejtett titkok, amikért megéri izgulni, és továbblapozni a könyvben.

Sarah MacLean Calpurnia Hartwell édes szerelmes története után egy újabb különleges, 19. századi hajadon mindennapjait mutatja be, aki a londoni nagyvilágtól távol éli világát, és minden idejét öccsének, továbbá népes nőtársaságának szenteli.

Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya


Isabel Townsend nagy döntésre szánja el magát annak érdekében, hogy eddigi életszínvonalát, és pártfogoltjai biztonságát fenntarthassa: édesanyjától örökölt szoborgyűjteményét kívánja felbecsültetni és eladni a hó végéig.
Ebben segítségére lesz az első részben megismert, titokzatos Lord Nicholas St. John, aki épp különleges küldetésen vesz részt régi barátjával - egy lányt keresnek, aki elszökött otthonról, a hercegi lakból.

A szereplők gyorsan megkedvelhetőek.
Adottak a titkok, mivel most ismerkedünk az új karakterekkel.
Mondhatjuk, hogy van egy aranyos mondanivalója is.

Ám, ami a megújuló történetszálat illeti... Az hagy némi kivetnivalót maga után.
Sokszor éreztem úgy, hogy ugyanazt a regényt olvasom, hogy nem egy második résznél tartok, csak mások a nevek és esetleg más színű a ruha az adott jelenetben.
És bár emiatt a regényt nem túl nagy lelkesedéssel olvastam,
mégis vártam a happy ending-re.
A romantikus pillanatra, aminek mindenképp be kellett következnie.

Hogy a következő részt elolvasom-e?
Ha egy újabb rövid, romantikus történetre vágyom, biztosan.

Viszont most telítődtem a romantikával. 
A most olvasott történeten alig tudom magam átrágni, mert már csak azt várom, hogy legyen egy boldog vég... Ami nem is biztos, hogy lesz. Pedig én akarom.
Be kell valljam, szenvedek.
De nem adom fel.
Elolvasom.

És utána nem olvasok több folytatást.
Egy új történetbe kezdek.
Ami vicces.
Humoros.
És elgondolkodtat.
Vagyis, remélem, hogy ilyenbe sikerül belekezdeni.

Végül is.
Jön a Könyvfesztivál!
Lesz mikből válogatni, nem igaz? ;)

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése