Úgy tűnik, hogy mostanában csak ötven százalékos sikerrel tudom kiválasztani a jó olvasmányokat. Vagy talán néha olyan remek írásokat találok, hogy aztán az átlagos könyvek már nem válnak akkora élménnyé?
Nem tudom a választ. Csak azt, hogy A hamis herceg után nem igazán tetszett a ma bemutatásra kerülő regény.
Már istenigazából az elején sem győzött meg, de szerettem volna adni neki egy esélyt. Azt hallottam, hogy a könyvnek igen fontos mondanivalója van, aztán elolvastam az ajánlást a borítón, és hát, na... Elhittem, amit oda írtak.
Kár volt!
Denise Jaden: Soha nem elég
 |
| Alkoss róla saját véleményt! Szerezd meg itt! |
Először is, szögezzük le, én szeretni akartam ezt a regényt, (vajon ez volt a baj?) de egyszerűen nem ment.
A történet főszereplője Loann. Egy középiskolás lány, aki kisebbségi komplexussal küzd és nagyjából emiatt mindig szenved. De tényleg, MINDIG!
Az első úgy 200 oldalnál még élt a remény, hogy a történet hamarosan fordulatot vesz, és a lényegre térünk, és nem kell azt hallgatnunk, hogy mennyire rossz szegény Loann-nek, mivel a nővére, Claire teljesen tökéletes: szép, vékony, és okos. Míg ő kövér, buta és hasztalan.
Félreértés ne essék, én megértem, hogy ez komoly probléma lehet.
Nekem is fel kellett fedeznem önmagam, hogy miben vagyok jó, hogy mihez értek, mielőtt magabiztosan ki tudtam volna állni magamért, és egyáltalán meg mertem volna szólalni. Ám, ha egy író erre építi a könyv elejét, akkor én inkább egy pozitív irányba vinném el a sztorit - ahogyan Denise Jaden meg is tette, amikor Loann felfedezte a fényképezés világát.
Na de azt is hogy...
Szóval, ott tartottunk, hogy Loann szenved.
Az első kétszáz oldalon.
Nyugi, ez nem megy így végig. A második felében már az egész család is szenved.
Hogy miért?
Ugyanis Claire titokban egészségügyi problémákkal küzd. Amikor pedig erre fény derül, a család megpróbál segíteni a lányon, és elküldi egy klinikára.
Vajon milyen hatással lesz az orvosi intézmény Claire-re?
Használhat?
Megváltoztathatja az önképét saját magáról?
Észreveheti a saját szépségét? Azt a tökéletességet, amit a húga annyira tisztán leír?
A sok nyavalygás után, amit Loann szenvedett ki magából, elkövetkezett az a rész, amikor rátértünk a lényegre.
De hogyan!
Hé, Claire beteg! Hé, Clairet elküldik! Hé, Claire hazajön és hazudozik! (Közben persze Loann még mindig szenved, mert hát milyen rossz neki, hogy a tökéletes nővére nem is tökéletes.)
Hé, vége a könyvnek!
Nem teljesen értem az egész alapját, a lényegét, amire épült.
Ha állítólag az anorexiára volt hívatott felhívni a figyelmet, nem mondanám, hogy összejött neki.
Én csak azt érzékeltem, hogy Loann szenved, nyavalyog, szenved, és így tovább, illetve a végén…
A végét inkább hagyjuk is.
Véleményem szerint egy ilyen kemény témához nem így kell hozzányúlni.
Folyamatosan kéne felépíteni, hogy az olvasó lássa a folyamatot, ami elvezetett hozzá, ne csak az arcába csapódjon.
Igaz, az is egy érdekes írói eszköz, hogy "arcon csap" a felismerés, ám akkor a könyv elejét is úgy kell megírni, hogy az olvasó tovább akarja olvasni. Hogy amikor jön az "arcon csapás", azt érezze, Azta! Ez meg mikor? Kövi fejezet, azonnal!
Nekem az jött, hogy Csodás! Most már legyen már vége!
Amikor pedig megvalósult a kívánságom, és az iromány utolsó lapját és végigolvastam...
Most komolyan? Ez a vége?
Nem. Nem! NEm! NEM!
A-a, egyáltalán nem talált!A hamis herceg
Mondhatnám úgy, hogy gáz a köbön. Vagy a negyediken... Vagy a sokadikon.
Nem tetszett a felépítés, a történetszál menete, ahogyan a különböző állítólagos karaktereket bemutatta, ahogy a tárgyalásban a csúcspontig vezetett, vagy éppen ahogy Marcus szerepét alakította a végén.
!! Mert Marcus, soha de SOHA nem csinálna olyat, mint amilyet a végén. Nem, és NEM! !!
(Ez egy traumához hasonló rész volt nekem, nagyon megmaradt, úgyhogy azért a kiemelés :))
Összességében?
Nem nyert, sajnos.
Ha nem lennének a Vörös Pöttyös kategóriában olyan színvonalú könyvek, mint a Leányrablás Budapesten (igen, ez nagyon nagy hatással volt rám), illetve A hamis herceg, akkor most csökkent volna a sorozat a szememben.
Mert ez a regény nemcsak színvonalon, de vonalon, és színen is aluli. (Bármit is jelent ez! :))
Olvasásra fel!
Ma kezdtem a Patkánykirályt. Urban fantasy. Úúú!
Nemsokára jelentkezem!
Puszi,
Patyi ;)
Szia!
VálaszTörlésParanormalcy-t olvastad már? Nekem tetszett, hátha neked is fog :)
szió! már igen, de úgy tűnik az értékelés elmaradt. na majd nemsokára... ;)
VálaszTörlés