2013. január 29.

Cassandra Clare: Csontváros

Az első könyv, amiről szeretnék nektek mesélni az a Csontváros.
Szerintem erről a könyvről már mindannyian hallottatok, olvastatok, láttatok róla reklámot.
Én, őszintén szólva, nagyon nehezen vettem rá magam, hogy elkezdjem olvasni. Ám már az első fejezeteknél megfogott!
Egy olyan világot hozott létre az írónő, amilyenről én még nem olvastam. Vannak ebben is vámpírok, vérfarkasok, tündérek, hableányok.. De ami itt más az az, hogy ezek mind egyszerre, egy könyvben jelennek meg, és újabb különleges "lényeket" vonzanak magukkal.
Megismerkedhetünk az Árnyvadászokkal. Ők azok, akik felelősek az alvilágiak és az emberek közötti világ egyensúlyának fenntartásáért, akik igazi feladata a démonok megölése. Erre születni kell, de mégis csak rengeteg tanulással, gyakorlással érhető el, hogy valakiből igazi Árnyvadász legyen. Csak, hogy ne legyen minden olyan tökéletes, ez nem mindenkinek sikerülhet, aki azzal a kiváltsággal születik, hogy Árnyvadász lehet.
A másik érdekesség számomra a Néma Testvérek voltak. Ők is árnyvadászok, de az ő testükre annyi védelmező, erősítő jelet rajzoltak, égettek, amelyek fenntartásához rengeteg erőre, energiára van szükség. Ilyenről még egyik könyvben sem olvastam.
Természetesen a szerelmi szál nem maradhat ki egy tiniknek íródott könyvből.
Már az első oldalon megtetszik a főszereplő lánynak, Clarynek egy fiú. Kitűnik a többiek közül még egy nagy buliban is. A lány folyamatosan őt keresi a tekintetével, amikor látja, hogy a fiút megtámadják. Én, bevallom, azonnal azt hittem, hogy itt is sitty-sutty az első jelenetnél meglesz a két főszereplő, és teljesen meg voltam rökönyödve, amikor a kékhajú ifjú meghalt.. Azt hittem ő lesz a másik főszereplő. Alec, Jace és Isabelle nem tűnt akkor még jelentős szereplőnek. :)
De mint végül kiderült, azok lettek.
Nagyon tetszik a könyvben Simon jelleme, de mégis találok benne kivetnivalót. Az első pár részben persze azonnal feltűnt, hogy tetszik neki Clary, de emellett nagyon magabiztosnak tűnt nekem. Ez a fajta magabiztosság viszont teljesen eltűnt belőle a könyv többi részében, amit igen sajnáltam. Azt hittem, hogy ő egy kis humort fog hozni a műbe, de végül teljesen másfelé indult el a karakter fejlődése.
Jace az elején csak egy mogorva szereplőnek tűnt, nem gondoltam volna, hogy ő lesz a főszereplő. Közben, ahogy folyamatosan, úgymond változott Clary hatására, egyre szimpatikusabb és szimpatikusabb lett.
A többi szereplő is tetszett. Mindegyiküket úgy mutatta be az írónő, hogy mindegy kinek a szempontjából meséli éppen a történetet, vagy éppen kinek a szempontjából szeretnéd nézni, mert ismered őket annyira, hogy válogathass közülük.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése