2014. augusztus 13.

Justin Bieber kitérő

Mi jut eszembe, ha meghallom, hogy Justin Bieber?

Egy vékonydongájú srác, aki egyszer csak feltűnt a színen.
Először úgy hallottam róla, hogy egy ismerősöm épp piszkálta a hangját, hogy milyen vékony és magas. Hogy nem pasis...
16 évesen nem is értem mire várt amúgy... Egy mély basszusra?

Na de most nem arról szeretnék Nektek írni ebben a rendhagyó bejegyzésben, hogy bár sokan csúfolódnak Justin Bieber-en, a rajongói minimum ötször felülmúlják a gonoszkodók számát.

Hanem inkább arról a fiúról szeretnék mesélni, aki pár Youtube videó hatására lett híres Kanadában, majd Amerikában (, később pedig az egész világon).
Aki 12 évesen azt álmodta meg magának, hogy sztár lesz.
Aki rádióállomásról rádióállomásra járt azért, hogy reklámozza a legelső számát.
Aki megvalósította az álmát, és híres énekes lett.
Aki elérte azt, amire a legtöbb nagy énekes vágyik: telt ház előtt énekelt a Madison Square Gardenben. Hozzátenném, mindössze 16 évesen.

És hogy mégis miért jutott eszembe róla írni?
Mert megnéztem a filmet, Never Say Never.
Nem tudom, honnan jött az ötlet. Épp unatkoztam, és valami kikapcsolódásra vágytam.

Szeretem az olyan filmeket, amelyek megmutatják, mi is folyik a színfalak mögött.
Az olyan dolgok, amik természetesen egy filmen kicsit szépítve, kicsit rózsaszín ködbe burkolva jelennek meg.
Mégis úgy érezhetjük, hogy valamilyen szinten betekintést nyerünk egy olyan helyre, ahová máshogy talán nem lenne esélyünk bejutni.

Igazából egyetlen egy gondolatmenet született meg bennem, amikor a film végére értem, és ezt szerettem volna megosztani veletek.

Sokan nem szeretik Justin Bieber.
De miért?
Nem kedvelik a számait? Nem tetszik a stílusa? A hajrázása idegesíti őket?
Nem tudom.
És azt sem értem, hogy ha ennyire nem szeretik, miért szánnak ennyi időt arra, hogy piszkálják őt. Jobb dolguk nincs?

Félreértés ne essék, nem vagyok Justin Bieber rajongó. Néhány számát szeretem, ennyi.

Azt viszont nem tagadom, hogy én egy nagyon jó példának tartom az ő fiatalkori megjelenését, azt, ahogyan elérte mindazt, amit szeretett volna.
Mert mondhatjuk, hogy oké, minden összeállt a srácnak, és tádá híres lett.

Ám ez tényleg ilyen egyszerű lenne?
Azt gondolod "híres leszek", és már meg is történik?

Mindenért meg kell dolgozni az életben, a hírnévért is.
Lehet utálni Justin Biebert, lehet piszkálni bármiért, ami eszetekbe jut.
De azért ne csak az érem egyik oldalát lássuk.

Ismerjük fel azt is, hogy ő sokat tett azért, hogy az legyen, aki.
Fejleszti magát folyamatosan, attól függetlenül, hogy ez tetszik egyeseknek, másoknak meg nem.

Ne legyünk féltékenyek valakire azért, mert próbálja megvalósítani az álmait.
Inkább vegyünk példát a kitartásáról, és mutassuk meg a világnak, hogy Mi mire vagyunk képesek.

Mert, ahogy a réges-régi mondás is tartja: "Soha ne mond, hogy soha!"

Szép napot Nektek!

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése