Tegnap este meséltem nektek kicsit a legújabb olvasmányomról, Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát! című regényéről.
Ma délelőtt végül ki is olvastam a könyvet, és ... Kezdeném is az értékeléssel :)
Mint minden megírt történetnek, ennek is vannak előnyei és hátrányai is egyben.
Először egy kicsit szeretnék a pozitív dolgokról mesélni nektek, azokról, amik nekem tetszettek a sztoriban. Elsőként, nekem maga az írásmód, a "beszédstílus" nagyon bejön :) Nem tudom ti hogy vagytok vele, ha már olvastátok, vagy ha már olvastatok ilyesmi regényeket, de én szeretek olyan műveket olvasni, amik egy ember szemszögéből úgy mutatják be a történéseket, hogy lehető legbehatóbban megismerjük a szereplőnket.
Mindamellett, hogy a főszereplőnket már-már barátunknak tekinthetjük a sok-sok megismert információnak köszönhetően, a többi szereplőről is olyan ismérveket, tulajdonságokat tudunk meg, amit lehet, hogy egy személytelenül megírt regényben nem kapnánk meg. Ott mindenkit egy kicsit felületesebben bemutatnak, vagy épp pont, hogy mindenkit nagyon bemutatnak... Na de nem is ez a lényeg. Szerintem ehhez a kis történethez kellett az, hogy Mimi mesélje el az egészet, és ne egy kívülálló szereplő.
A következő pozitívum nekem maga az alaptörténet. A legtöbb ember, aki már elérte az adott kort, kötelező olvasmányként találkozhatott a Rómeó és Júliával. De van valaki közületek, aki el tudja mondani, hogy milyen volt Júlia? Azon kívül, hogy szerelmes Rómeóba, és nem szerelmes Párisba? Vagy milyen volt Benvonlio? Rómeó barátja.. És még? Ebben a kis történetben olyan részleteket tudhatunk meg a jól ismert nevekről, amiket eddig homály fedett.. Megtudjuk hogy is nézett ki Mercutio, miket szeretett, milyen ruhákban járt, és hasonlók.. :) A legjobban engem Benvolio jelleme lepett meg, mert nekem nagyon szimpatikus volt az eredeti mű alapján.. Jó persze biztos azért, mert a jófiúk közé tartozott... :)
A mesélt történet vége szerintem el lett találva. Nekem pont elég fordulat volt benne ahhoz, hogy szívesen olvassam, de mégse éreztem azt, hogy ez már túl sok, kicsit lehetne egyszerűbb. Persze, ne számítsatok hatalmas attrakciókra, mégiscsak egy varázslattal teli meséről beszélünk.. :)
Na de mielőtt még azt hinnétek, hogy csak pozitívumokat sorolok a könyvekről.. Jöjjön egy-két negatívum is.
Ami nekem nem tetszett, az a két főszereplőnk szerelmi szála.. Számomra túlerőltetett volt. Persze, nekem is szimpatikus volt Troy, meg biztos kedves srác, de nem lett volna egyszerűbb egy olyan szereplőt "kitalálni", aki az elején nem olyan visszataszító, a végén pedig nem olyan túúl jófiú? Nekem jobban tetszett volna, ha egy kicsit összetettebb a karakter, és nemcsak azt látjuk először, hogy olyan-amilyen, aztán meg sip-sup átváltozik azzá a lovaggá, aki után minden lány elalél.
A két főszereplőnk szerelmi szálából adódóan nekem a legeslegvége, mármint a "Még néhány szó..." rész, nem tetszett. Megint csak az a jelző jut eszembe, hogy túlerőltetett. Vagyis itt talán fogalmazhatnék úgy is, hogy ez túl-happy-end volt.
Természetesen kellenek ilyen történetek is egy ember élete során, amiket ha elolvas, úgy érzi, hogy még van remény, bármi lehetséges az életben, csak igazán hinni kell benne.. Talán igaz, talán nem. Megpróbálni sosem árt, az biztos ;) Shakespeare szavaival élve:
"Árulónk a kétség:Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,Ha volna merszünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése