2017. augusztus 24.

A Böszörményi Gyula. Újra.

Be kell valljam, ez a nyár nem teljesen úgy alakult moly szempontból, mint terveztem.
A nagyratörő álmok, melyekben éjt nappallá téve olvasok, és szívszaggató történeteket, gondolatébresztő remekeket olvasok, továbbá csavaros történetszálakon verekszem keresztül magam, összetörtek, amint beérkezett az első nagy hőség.
Csak feküdtem az ágyban, vagy épp ültem a televízió előtt a szabadidőmben, és azon gondolkodtam, 
milyen jó is lenne olvasni.
Egy remek könyvet, ami magával ragad, és beszippant, és izgalmas, kalandos, elgondolkodtató, közben kissé megnyugtató is.

Aztán Böszörményi Gyula "felese" rám kacsintott a polcról.

2017. augusztus 18.

"Bazi nagy görög időutazósdi"

Be kell valljam, sokáig nem értettem, hogy mi lehet nagy szám egy regénysorozatban, ami arra épül, hogy a görög mitológia minden szereplője még ma is létezik.
Addig oké, hogy a görög mitológia jó dolog, és érdekes, és körmönfont kapcsolatok alkotják, de hogy jön a 21. századi technológia világához? 
A rengeteg kutatás után hogyan tudnánk elképzelni, hogy valaha is
Poszeidón szeszélyeinek voltunk kitéve az óriási hajókon
Vagy, hogy Zeusz köztünk járt
Netán, hogy éltek a Földön küklopszok?

Mi lehet jó egy ilyen regényben?

Ám két általam ismert író is ezt a témát választotta alapul, én pedig kíváncsi természet vagyok.
Tehát...
Adott a mai kor, a görög mitológia, és az időutazás.