Elérkezett az augusztus is.
A nyár utolsó hónapja.
Nagy meleg, kánikula.
És egy igazi romantikus regény, amiről végre boldogan mesélek!
Őszintén szólva, nehezen kezdtem el olvasni.
Azt tudtam, hogy az írónő előző regénye, amit olvastam, elgondolkodtatott, új nézőpontokat tárt fel előttem, és megváltoztatta a hozzáállásom bizonyos kérdésekben.
Magával ragadott.
A téma, a fogalmazás, a karakterek, a néha elsütött vicces megjegyzések.
Mégsem vonzott számomra ismeretlen regénye.
Nem nyert meg annyira a borítója.
A fülszöveg első pár sora nem keltette fel az érdeklődésem - a többit pedig nem állt szándékomban elolvasni, mert biztos voltam benne, hogy a legtöbb történést feltárja előttem.
Aztán elolvastam a kis idézett értékeléseket a könyvön, amelyek - természetesen - a tökéletes regényt ráták elém. Ahogy minden könyv esetében.
Még mindig fenntartásaim voltak.
Egy nap, ahogy ültem a kanapén és azon járt az agyam Mit csináljak most?, eszembe jutott a regény, amit épp előző nap kaptam le a polcról, hogy megismerkedjem vele közelebbről. És elkezdtem olvasni.
Majd nem akartam letenni.