Nyitótánc december végén

Van olyan, hogy az ember túl sok könyvet olvas?

Hogy már nem érheti meglepetés egy sztori olvasása közben?

Hogy, ahogy halad a regénnyel egyre több- és több hasonlóságot fedez fel más művekkel?

Remélem, hogy ez nem így van, bár legújabb könyvem olvasása során kicsit így éreztem magam.

Akkor vágjunk bele! ;)

Sulijegyzetekből Nyitótánc

Nemrég újra belefutottam egy Aranymosásos regénybe. Emlékeztek még a pályázatra? A kezdetekkor írtam néhány beküldött írásról, köztük Tavi Kata: Sulijegyzetek című művéről.
Már akkor nagyon tetszett, amikor még csak egy fejezetet ismertem, ám ma már három fejezetre bővült a repertoár. Igazán nem is tudom szavakba önteni, hogy mit gondolok erről a könyvről. Már az első rész is teljesen beszippantott, azonnal tovább akartam olvasni. És most még ez a kettő? Egyszerűen hihetetlenül jók!
Hogy mi az okom arra, hogy erről meséljek? A könyv ősszel meg fog jelenni a Könyvmolyképző Kiadónál Nyitótánc címen.

Tavi Kata: Sulijegyzetek

A mai napon egy újabb Aranymosásos regényrészletet szeretnék kicsit "reklámozni". :)

Tavi Kata: Sulijegyzetek című részlete 10-ből 7,4 csillagot kapott, ami szerintem egy igen jó arány!

Amire először felfigyeltem az egy kis kép volt a cím alatt. Méghozzá ez:

Ti mit gondoltok?

Nekem először az jutott eszembe, hogy nem túl nagy szám egy ilyen képet berakni.. Sőőőt.. Kicsit gagyinak is tartottam, MINDADDIG még el nem kezdtem az olvasást. :)

A főszereplőnk, Kárpáti Lilla egy 14 éves lány, aki arra vetemedik, hogy megossza velünk a gimnáziumi élet pozitív és negatív oldalait, a saját példáján keresztül.

A visszaemlékezést a gimi elkezdése előtti nyáron kezdi, amikor is az édesanyjával épp vásárolni voltak az iskolakezdéshez: füzetek, ceruzák, tollak, stb. De ő inkább elkalandozott a gondolataiban, és a hipermarket könyvespolcán.. :)

A könyvekről szóló rész az egyik kedvencem! Mostanában sokat gondolkoztam azon, hogy miért van minden könyvben vámpír, vérfarkas, meg tündér, kobold, árnyvadász? Már nem lehet egy kalandos, vicces regényt írni természetfeletti szereplők nélkül? És itt is ugyanezt a kérdést teszi fel Lilla anyukája.

Úgy vélem a kérdés egyben magába foglalja a választ is, ugyanis ezt a regényt mindenképp szeretném elolvasni, természetfeletti ide vagy oda!  :)

Na de a könyvek után térjünk át egy kicsit izgalmasabb szálhoz.. Krisztiánhoz. :) A szomszéd fiú, akit Lilla csak Pofátlan Bunkónak hív, amire állítólag rá is szolgált, mellesleg helyes, magas, izmos, és kosarazik... :)

Máris kezd izgalmassá válni a történet, amikor is megtörténik az első "beszélgetés" a főszereplőink között... :)

Tavi Kata írásmódja nagyon tetszik. Fiatalos, vicces, és magával ragadó is egyben!

Olvassátok el, és győződjetek meg róla magatok is! :)

Véleményem szerint 8 csillagot (ha nem többet!) is simán megérdemelne a 10-ből! Szerintetek?

Patyi