Az Időtlen szerelem trilógiát nehezen kezdtem el olvasni,
mert balgán azt hittem, gyerekeknek szóló tündérmese. Ám kiderült, hogy egy
kalandokkal teli, időutazással fűszerezett romantikus regénysorozat, amelyben a
főszereplő az olvasó szeme láttára ér meg a feladatra, hogy saját döntéseket
hozzon. Az izgalmak sosem múlnak el, néha egy-egy gyomorgörcs is megesik, vagy
épp szívszorító jelenet. És a kérdések is folyamatos gyűlnek, és gyűlnek.
Kerstin Gier belopta magát a szívembe ezzel a három
kötettel, és alig vártam, hogy újra olvashassak tőle. Míg a Silber-trilógia
kevésbé fogott meg, az új megjelenés gyönyörű borítója azonnal levett a lábamról,
és alig vártam, hogy végre a szerkesztésből a polcomra kerüljön a magyar
változat.
Nem volt túlságosan boldog vége az előző résznek, nem igaz? Bár, ha a szerelmi vallomást vesszük, akkor remélhetőleg minden rendben lesz, csak Gideonnak a megfelelő ember elé kell állnia a kijelentéssel. Én viszont mindenképp gyomorgörccsel vártam ezt a részt... :)
Az Időtlen szerelem trilógia befejező kötete a Smaragdzöld címet kapta.
Akkor kezdjük is a történettel!
Bár Gwendolyn legszívesebben magába zuhanna bánatában, szerencséjére Leslie és Xemerius tartják benne a lelket, és egy újabb feladattal igyekeznek elterelni a figyelmét. Raphael segítségével ugyan már megfejtették a Zöld lovas rejtélyét, ami a saját házuk koordinátáit rejtette, ám itt meg is akadt egy időre a nagy kincskeresés. Viszont csak addig, amíg Xemerius szellem voltát hasznosítva az egész házat át nem kutatta és talált is valami gyanúsat: egy ládát a falba rejtve.
Amint elújságolja a nagy felfedezést Gwendolynnak, el is indulnak, hogy megkeressék, de amellett, hogy semmi esélyük sincs az éjszaka közepén szétverni a falat, és megszerezni a dobozt, Mr. Bernhard rájuk is ijeszt a kutatás közben. Mégis mit keres ott az idős komornyik? Segít. És igen jó bajtársnak bizonyul ;) De vajon mit rejt a titkos ládika? Egyetlen egy személy van, aki talán választ adhat erre a kérdésre, és az nem más, mint Lucas Montrose. Így Gwendolyn elkezdi megtervezni az újabb találkozást.
Na de ugorjunk is át a történet egy másik szálára: Gideonra. Az utolsó elválás követő első találkozás igen szörnyűre sikeredik. A fiú igazából nem tudja, hogy miként kéne a lányhoz viszonyulnia, fogalmazhatnék úgy, hogy nem igazán ért a nők nyelvén. Miután Gwendolyn elviharzik tőle, elindul egy elapszálásra Mr. George társaságában.
Újra 1956-ba utazik, ahol legutóbb találkozott a nagyapjával. Bár Lucasnak még sokmindent nem volt ideje átgondolni, mivel az ő idejében Gwen még csak egy perce tűnt el, mégis nagy lelkesedéssel fogadja a lányt. Emellett pedig egy frappáns tervvel áll elő: Gwen visszautazhatna elapszálás közben az időben az akkori kronográffal. És a lány így is tesz: meglátogatja Lady Tilney-t. Milyen titkokra derül fény? Mit tud a hölgy Lucy és Paul eltűnéséről? Az az egy biztos, hogy nem érte váratlanul Gwen felbukkanása, de hogy-hogy számított rá?
Ám Lady Tilney kikérdezése mellett Saint Germain gróffal és a kronográffal kapcsolatban is rengeteg kérdés felmerül... Mi történik, ha bezárul a vérkör? Saint Germain gróf ki valójában? Honnan jött rá a vérkör titkára? Miért vannak az Őrzők elől is eltitkolt jegyzetei? És mégis mit tartalmaznak azok a jegyzetek?
Viszont a mese-mese mátka helyett, inkább elmondanám, hogy miért ajánlom vagy épp nem ajánlom nektek ezt a könyvet.
A befejező rész a Smaragdzöld címet viseli. Ebből következtethetünk Saint Germain grófra, mivel ő a Smaragd a vérkörben. És véleményem szerint ez a megfelelő cím. Ugyanis ahány kérdés, annyi válasz van ebben a könyvben. :) Minden lehetséges kérdésünkre választ kapunk az első két részben történtekkel kapcsolatban. Hogy került Lucas az alkímialaborba? Miért várta Lady Tilney Gwent elapszálás közben? Mit rejt a holló hatalma? Ki ütötte le Gideont? Ki igazából Lucy és Paul? Mi Saint Germain gróf igazi titka?
Minden rejtély megoldódik, minden összekuszálódott szál kibogozódik. Emiatt igazán izgalmas történet! Ugyanúgy fordulatos, mint az eddigiek.
De!
Valahogy nekem egy kicsit összecsapott volt a vége. Amilyen szépen kidolgozta az egész történetet, olyan gyorsan vetett véget az egésznek. Sipp-supp kiderült minden titok, és számomra egy igen értelmetlen véget is adott. Bár maga a háttérsztori nagyon izgalmas volt, és egyszerűen emiatt a könyv letehetetlen, a lezáró fejezetek szerintem kicsit nyálasra és balgára sikerültek, ha fogalmazhatok így.
Természetesen örülök a happy-end-nek, de asszem ez egy kicsit túl sok happy-end volt még nekem is...
Persze azért még ajánlom elolvasásra az első kettő rész után, mivel a rengeteg zagyvaság összeáll egy egésszé. :)
Szóval Kerstin Gier mindent egybe vetve remek sorozatot alkotott meg, amit mindenkinek ajánlok elolvasásra! Főleg persze a YA rajongóknak ;)
Ami még elmaradt az előző részek bemutatásánál az az írónő megismerése. A honlapja alapján megtudhatjuk, hogy már gyerekként írónak készült, és sok kisregénye "jelent meg" a saját illusztrációival díszítve. Bár volt olyan időszak, amikor nem az írás volt a legfontosabb tevékenysége, de ezt mindig imádta. És legyünk őszinték, örülünk, hogy imádja! :)
Az első regényét saját élettapasztalatai alapján kezdte el írni, ám egyszer csak szereplői saját életre keltek, és így nem egy visszaemlékezés lett belőle, hanem egy igazi regény. A címe: Férfiak és egyéb katasztrófák.
Ma férjévél, fiával és egy macskával él Észak-Rajna-Vesztfáliában.
Remélem tetszett az ismertető, és sikerült felkeltenem az érdeklődésed a sorozat iránt! :)
Az Időtlen szerelem trilógia második kötete: Zafírkék.
A címből kiindulva ebben a kötetben a Zafírral, vagyis Lucy Montrose-zal kéne megismerkednünk. Én viszont inkább úgy látom, hogy az ez a címe, mert Lucy indítja el az egész történetet... :)
A mű elején azonnal egy olyan titokra derül fény, amely segít egy-két dolgot megértenünk.Lucy és Paul de Villiers ugyanis egyik időutazásuk alkalmával szemtanúja volt, hogy Saint Germain gróf megölte a saját ősét. De mégis miért? Mi jó származott ebből? Hm.
Na de hol is hagytuk abba? Oh, igen!
Miután Gideon és Gwendolyn megmenekültek 1912-ben Lucy és Paul elől, egy templomban bújtak el, ahol Gideon egyszer csak megcsókolta a lányt.
Ám nem sokáig élvezhetjük ezt a pillanatot, mivel amellett, hogy tovább kell menniük, megzavarja őket, pontosabban Gwendolynt egy vízköpő démon, Xemerius.
Elindulnak hát az Őrzőkhöz, de amint odaérnek minden elromlik. Gideon Gwendolynt gyanúsítja meg azzal, hogy odahívta Lady Tilney-hez Lucyt és Pault.
Gwendolyn nem érti (ahogy én sem) , hogy miért csinálja ezt a fiú hirtelen... Mi változott meg a templom óta?
Az elapszálás során legalább lesz min töprengeni. 1948-ba küldik, ahol az unalmas egyedüllét helyett, egy látogató várja: Lucas Montrose, a nagyapja. Egy szövetség köttetik unoka és nagyapja között, hogy megfejtsék a Zöld lovas titkát, illetve Lucy és Paul inditékait a kronográf ellopására.
Ám a szerelmi és "múltbéli" bonyodalmak mellett Gwendolynnak egyéb problémái is akadnak: egy soirée-n és egy bálon kell részt vennie. Ehhez meg kell tanulni a menüettet, az akkori politikai viszonyokat ismerni kell és el kell sajátítania az akkori illemet. Ebben a művészlélek, Giordano és a féltékeny unokatestvér, Charlotte van a segítségére. Az igazi segítség mégis James, aki az iskolában tanítja a lányt a szokásokra, vívásra, illemre, táncra.
A történet mindeközben egyre csak bonyolódik és bonyolódik. Gideont egy veszélymentes időutazáson megtámadják. Megjelenik Raphael, Gideon öccse. Mr. Bernhard segít megfejteni a Zöld lovas titkát, de az újabb érthetetlen kódot rejt.
De ki támadhatta meg Gideon? A fiú látta az egyik támadóját: Gwendolynt. Mégis hogy került a lány abba az időbe?
Mit rejhet a megtalált kód? Milyen érdekességeket rejt majd a soirée? Miért akar Saint Germain gróf négyszemközt beszélni Gwendolynnal? Mi egyáltalán a holló hatalma? Hogyan érez Gideon Gwendolyn iránt ezek után?
Annyi kérdésem lenne még! Bár egy-kettőre választ kapunk, a nagyja megmarad, és csak tovább bővül a lista.
Mégis... Ez a regény is fordulatokban gazdag, gyönyörűek a leírások, és a szerelmi szál szó szerint idegtépő. A több új szereplő sem, sőt! Xemerius viccei nélkül talán nem is lenne igazi a történet! Raphael nélkül pedig sok minden rejtve maradna.
Őszintén szólva szerintem a véleményemet úgy tudom a legjobban kifejteni, ha elmondom nektek rám milyen hatással is voltak a könyv különböző részei. Az elején izgultam, hogy mi fog kiderülni. Xemerius jelenetein nagyokat nevettem. Saint Germain gróftól libabőrös lettem. Gideon említésére összeszorult a mellkasam, miközben reménykedtem, hogy bevallja az érzelmeit Gwennek. A soirée-n énekelni és táncolni támadt kedvem, de csak egy darabig persze... :) Lord Alastair feltűnésénél mérges lettem. És még persze sorolhatnám... :)
A lényeg tehát, hogy teljesen bele tudtam magam élni, habár végig zakatolt az agyam és próbálta kirakni a kirakós darabjait.
Úgy vélem rengeteg kérdésre kell választ adni a harmadik és egyben utolsó kötetnek, a Smaragzöldnek.
Ti is láthatjátok az eddigi bejegyzésekből, hogy rengeteg Vörös Pöttyös könyvet olvastam már. Mindegyiket imádtam a maga módján! A legújabb választásom is egy ilyen könyvre esett. Már régóta halogattam az elolvasását, mert kicsit gyerekesnek tűnt a borítója alapján.
A választott mű egy trilógia első része, méghozzá egy német irónő, Kerstin Gier tollából.
Rubinvörös.Zafírkék.Smaragzöld.
Ez a történet az időutazás rejtelmeit tárja fel előttünk. Főszereplőnk, Gwendolyn Shepherd egy átlagosnak mondható lány, aki épp a középiskolás éveit tengeti.. :) Na jó, azért átlagosnak mégsem mondható, mivel egy napon egyszer csak a múltban találja magát. Ezt a családjában öröklődő időutazó génnek köszönheti.
Ennek hatására ismerkedik meg Gideon de Villiers-szel.
Nem is tudom szavakba önteni igazán, amit erről az első részről gondolok. Minden könyvben vannak kicsit unalmas leíró részek, amik bár szépek, és segítenek tökéletesen elképzelni a helyszínt, néha már túl soknak bizonyulnak. Vagy úgy érezzük, hogy elég lett volna csak 2 oldal leírás, az 5 helyett... Itt viszont nincs ilyen! Ahogy olvasod, csak úgy folyik a történet. Mindig történik valami izgalmas, valami figyelemre méltó, valami, ami miatt tovább akarod olvasni, ami miatt legszívesebben le sem tennéd.
Megismerkedhetünk az Őrzök Rendjével, ami egy titkos társaság. Feladatuk az időutazó génnel rendelkező személyek védelme. Elég nehéz dolguk lehet, ha belegondolunk, hogy akikre vigyáznak egyszer csak eltűnhetek a múltba, ahová ők nem tudják követni őket. Ehhez használják a kronográfot, amivel meg tudják határozni a pontos időpontot, amikorra az időutazó "érkezik" a múltba.
Ám a szerkezet használatához vérre van szükség. Ami azután el is raktározódik a szerkezetben.
Összesen tizenkét időutazó született. Mi történne akkor, ha mindannyiuk vére belekerülne a kronográfba? Veszélyes fegyver lenne belőle? Halhatatlanná tévő gyógyír? Senki sem tudja a választ, de természetesen az Őrzők Rendjének tudósai mindenképp meg akarják tudni, bármi áron.
Amikor a kronográf már a 10 megszületett időutazó vérét tartalmazza Lucy Montrose és Paul de Villiers ellopják. Gideon ezért azt a feladatot kapja, hogy a megmaradt kronográffal térjen vissza a múltba, és szerezzen a többi időutazó véréből.
Gwendolyn véletlenül csöppen ebbe az egészbe, ugyanis nem gondolták róla, hogy ő lenne a különleges gén hordozója. Őt nem képezték ki, nem tanítottak meg neki minden fontos illemszabályt, amiket a múltban alkalmaztak, nem tudja igazán azt sem, hogyan kell megfelelően pukkedlizni, táncolni meg végképp nem tud...
Ám nemcsak a különleges gén teszi őt érdekes személyiséggé, hanem az a képessége is, hogy látja a szellemeket. Így ismerkedik meg James-szel. Akinek a segítségét kéri a "betanításában" :)
Sokszor azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek olvasás közben. Nem csak kuncogok a szereplők viccein, hanem tényleg, már majdnem kacagásnak mondhatnám.. :)
"- Hé! Csak nem a mellemet bámulod? - csattantam fel.
Gideon elvigyorodott. - Nem közvetlenül. - suttogta vissza."
A könyvből már készült film is. Sajnos csak német trailer-t találtam angol felirattal.. De engem komolyan mondom kirázott a hideg miközben néztem... Látni akarom ezt a filmet!
Tudom, hogy lesznek olyan dolgok, amik másképp szerepelnek a filmben, mint a könyvben, de ez mindig így van. És persze már egy-kettő módosítás a trailer-en is látszik. Ám, hogy őszinte legyek, ez most hidegen hagy!
Éppenséggel egyetlen dolog lebeg csak a szemem előtt, méghozzá ez:
Otthon vár rám. Holnap megyek is érte! :)
Köszi, hogy végigolvastad a kicsit hebe-hurgya értékelésem! :)
