Az Időtlen szerelem trilógiát nehezen kezdtem el olvasni,
mert balgán azt hittem, gyerekeknek szóló tündérmese. Ám kiderült, hogy egy
kalandokkal teli, időutazással fűszerezett romantikus regénysorozat, amelyben a
főszereplő az olvasó szeme láttára ér meg a feladatra, hogy saját döntéseket
hozzon. Az izgalmak sosem múlnak el, néha egy-egy gyomorgörcs is megesik, vagy
épp szívszorító jelenet. És a kérdések is folyamatos gyűlnek, és gyűlnek.
Kerstin Gier belopta magát a szívembe ezzel a három
kötettel, és alig vártam, hogy újra olvashassak tőle. Míg a Silber-trilógia
kevésbé fogott meg, az új megjelenés gyönyörű borítója azonnal levett a lábamról,
és alig vártam, hogy végre a szerkesztésből a polcomra kerüljön a magyar
változat.
Már a címe is tökéletes.
Titkokat rejt ez a különleges hotel, ahová a 17 éves Fanny
Funke „száműzi magát”, miután otthagyja az iskolát érettségi előtt. Nagy
reményekkel kezdtem bele a történetbe, ahol az első oldalakon megismerhettem a
hotelt, annak kedves, vagy épp házsártos munkatársait, az aktuális és leendő
lakókat, valamint az állandó gyakornokot.
A hosszú felvezetést egy eljegyzési gyűrű eltűnése
szakította meg, ezzel táptalajt adva a további izgalmaknak, amikre már nagyon
vártam. Míg az elején lassabban haladtam az olvasással, mert a sok leírás, és
bemutatás között folyamatosan le-lecsukódott a szemem az esti órákban, a gyűrű
eltűnése meghozta a várva várt lendületet Fanny Funke mindennapjaiban, és
onnantól kezdve nem volt megállás.
Az utolsó száz oldalt már egyhúzóban olvastam végig, még
hajnali kettőkor is éberen olvastam a váltakozó, izgalmas jeleneteket, amik
mintha csak egy gátját áttört vízesés zúdultak rám.
Mondhatni, egy kisebb detektívtörténetbe csöppentem, ami
igen nagy meglepetéseket tartogatott számomra. És ezt egyáltalán nem bántam.
A kedvencem a Tiltott Macska volt, aki mindig jókor volt jó helyen.
A felvezetés mellett azonban még egy (-kettő) dolog engem kifejezetten
zavart:
Gäschdi és Wäschdi. Nem hiszem el, hogy nem
lehetett volna ezt a két nevet mókásan, barátságosan lefordítani. Bár lehet ezt
csak a nem létező némettudásom mondatja velem. Ilyen volt még nekem a
concierge, amit szerintem tökéletesen ki lehetett volna fejezni a portás
megnevezéssel is.
A lényeg.
Kerstin Gier egy manapság ritkaság számba menő egy kötetes
regénnyel jelentkezik, és aki átverekszi magát a hosszú előjátékon, nem fog csalódni
a tetőpontban és a végkifejletben. Tökéletes újévi olvasmány, hisz pontosan ezt
az időszakot öleli fel a történet is.
Remélem, mindannyiótoknak békés, boldog karácsonya volt,
és csodálatos új éve lesz! 💜
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése