madárles Cory Leonardo tollából

Szabadság.

Mit jelent a szabadság?

Hogy kimondhatjuk minden egyes gondolatunk következmények nélkül?

Hogy bármilyen extravagáns öltözékkel kiléphetünk az utcára?

Hogy ma már nem néznek ki egy utcán váltott csókért?

Hogy azt szeretjük, akit akarunk?

Hogy olyan iskolába megyünk, amilyenbe akarunk?

Hogy oda utazunk, ahova szeretnénk?

Szabadság.

Elgondolkodtató.

Külföldön szeretek könyvesboltokban nézelődni, valahogy más élmény, mint egy itthoni boltban. Különlegesebbek a könyvek talán, vagy csak a borítók szebbek, a kihelyezések megkapóbbak, az akciók megnyerőbbek, nem tudom.

De így találtam rá Cory Leonardo regényére Alastair megmosolyogtató kalandjáról.

Riordan és az olimposziak

Számomra a sorozatok igazi agytornának bizonyulnak, amikor tegyük fel, egy fél év után pontosan vissza kell emlékeznem az előző részben lejátszódott mellékszál jelenetére, amire már akkor sem fektettem túl nagy hangsúlyt. 

Rick Riordan pedig az agytorna mestere. Aki olvasott már Percy Jackson regényt, jól tudja, mennyire szerteágazó egy-egy rész, milyen sok izgalommal és történéssel, csavarral, meglepetéssel.

Mindez az Olimposz hősei sorozatra is tökéletesen jellemző.

Az elveszett hős.

Neptunus fia.

Athéné jele.

Hádész háza.

Az Olimposz vére.

Egy időben el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen hosszú, vaskos köteteket olvassak, és cipeljek magammal mindenhová. Mostanra azt nem tudom elképzelni, miért ne tenném?