A Böszörményi Gyula. Újra.

Be kell valljam, ez a nyár nem teljesen úgy alakult moly szempontból, mint terveztem.

A nagyratörő álmok, melyekben éjt nappallá téve olvasok, és szívszaggató történeteket, gondolatébresztő remekeket olvasok, továbbá csavaros történetszálakon verekszem keresztül magam, összetörtek, amint beérkezett az első nagy hőség.

Csak feküdtem az ágyban, vagy épp ültem a televízió előtt a szabadidőmben, és azon gondolkodtam, 

milyen jó is lenne olvasni.

Egy remek könyvet, ami magával ragad, és beszippant, és izgalmas, kalandos, elgondolkodtató, közben kissé megnyugtató is.

Aztán Böszörményi Gyula "felese" rám kacsintott a polcról.

Levél az Írónak

Kedves Böszörményi Gyula!

Habár én nem tudom olyan szépen formálni és alakítani a mondatokat, ahogyan Ön, azért megpróbálom szavakba önteni az érzést, ami a hatalmába kerít, miközben a könyveit olvasom.

Hadd kezdjem azzal a ténnyel, hogy egy Böszörményi-könyv esetében nem az ijedség fog el, mikor meglátom a vastag(abb) olvasmányokat, és nem eltántorítanak az oldalakon átívelő történetek, hanem elszomorítanak: hisz akár több mint hatszáz oldal legújabb olvasmányom Öntől, én többet szeretnék.

Telhetetlen vagyok.

Elnézést.

Böszörményi Gyula, A KEDVENC

Nem épp a legelőnyösebb dolog az iskolakezdés első hetében lebetegedni. Minden fontos infóból kimaradni, és írogatni, hogy lécci-lécci, mondjátok már el mi volt.

Ám miután az idegeskedés helyett inkább a gyógyulásra kezdtem koncentrálni, rájöttem, hogy számomra mi a lehető legjobb kúra a világon: napi minimum 300 oldal olvasás! :)

Személyes kúrám során ismerkedtem meg egy könyvvel, ami nagy hatást gyakorolt rám.

Nem azért, mert olyan a mondanivalója, amin még napokig gondolkodik és töpreng az ember.

Nem azért, mert olyan lényeket tartalmazott, amikről még eddig sosem hallottam, és az elolvasás után még mindig a képzeletemben éltek.

Nem azért, mert egy olyan különleges világot teremtett meg, amivel még életemben nem találkoztam.

A regény sok szempontból hétköznapi volt.

A régi nagy Magyarország területén játszódik. Marosvásárhelyen és Budapesten.

Szereplői mindennapi emberek, akik valamilyen szempontból még sem mindennapiak, ha már íródott róluk egy könyv.

A történet pedig az 1900-as években "foglal helyet".

Akkor mégis mi benne a nagyság? Mitől jó? Mitől mondom azt, hogy ez a könyv minden ember kezében meg kéne, hogy forduljon? Hogy szerintem tizennégy éves kortól akármeddig olvashatja bárki?