ÖTnégyháromkettőegy

2018 egy nagyon különleges év volt számomra.

Tartogatott leírhatatlan boldogságot, sok baráti összejövetelt, különleges találkozást, feledhetetlen koncertélményt, meghatározó olvasmányt és mély gyászt.

Az év végére nehezen választottam olvasmányt, hiszen ezzel mondhatni lezárok egy időszakot, egy újabb mérföldkő kerül a mögöttem álló hosszú útra, egy újabb évnek mondok búcsút. Aztán, amikor elolvastam Rachel Higginson új megjelenésének fülszövegét, úgy éreztem, erre van szükségem.

2018 számomra a veszteség éve is.

Egy régóta dédelgetett szerelem ért véget, és a gyász, ahogyan Elizabeth Carlsont, engem is letaglózott. Bár én nem tudom olyan élesen elkülöníteni a gyász öt szakaszát saját életemben, a Szerelem 5 lépésben című könyv ezeket a stádiumokat hivatott bemutatni.

„Ez a történet nem arról szól, hogyan szerettem bele valakibe.

 Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg ismét élni, miután a szerelem elhagyott.”

hóban a fellegekben

Az Időtlen szerelem trilógiát nehezen kezdtem el olvasni, mert balgán azt hittem, gyerekeknek szóló tündérmese. Ám kiderült, hogy egy kalandokkal teli, időutazással fűszerezett romantikus regénysorozat, amelyben a főszereplő az olvasó szeme láttára ér meg a feladatra, hogy saját döntéseket hozzon. Az izgalmak sosem múlnak el, néha egy-egy gyomorgörcs is megesik, vagy épp szívszorító jelenet. És a kérdések is folyamatos gyűlnek, és gyűlnek.

Kerstin Gier belopta magát a szívembe ezzel a három kötettel, és alig vártam, hogy újra olvashassak tőle. Míg a Silber-trilógia kevésbé fogott meg, az új megjelenés gyönyörű borítója azonnal levett a lábamról, és alig vártam, hogy végre a szerkesztésből a polcomra kerüljön a magyar változat.

Már a címe is tökéletes.

te felismered a medvét?

Egy könnyed, vicces történetre számítottam. 

Ami megnevettet, elgondolkodtat, és bevezet a hoki rejtelmeibe.

Csak olvastam és olvastam.

A történet vitt magával, dédelgetett, ám valahol mélyen ott lapult bennem az a feszültség érzés, hogy valami történni fog.

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

"Egy márciusi késő este egy tinédzser fogott egy dupla csövű sörétes puskát, kisétált az erdőbe, odanyomta a fegyvert egy másik ember homlokához, és meghúzta a ravaszt.

Következzék hát a történet, hogyan jutottunk el idáig."

Amikor a kezdet ilyen, vajon milyen a vég?

a perkinsi hepiend

Három történet az első szerelemről. 

A mindent letaglózó, magával ragadó első és igaz szerelemről, ami csak egyszer adatik meg az életben - vagy legyünk kevésbé drasztikusak -, ami csak egyszer adatik meg fiatal korunkban. 

Az a szerelem, amelyet már az első pillanattól érzel, és nem tudod kiverni a fejedből. 

Én is megtapasztaltam ezt a fajta szerelmet. 

Tizenegy éve - huh, öreg lennék? 

egy rövidfilm bemutató margójára

Előfordult már Veletek, hogy megtetszett egy szereplő?

Hogy a mindennapjaitok részévé vált, és néha már majdhogynem emlékeztetni kellett magatokat a tényre, miszerint ő egy kitalált karakter?

Előfordult már, hogy egy fiktív történet szereplője megdobogtatta a szíveteket?

Hogy úgy éreztétek, ha létezne, ő lehetne az igazi?

Előfordult már, hogy a fejetekhez kaptatok a kavargó gondolatok miatt, amik egy-egy könyv szereplői körül jártak és jártak, meg nem álltak?

Számomra az első nagy képzeletbeli szerelem egy rendkívül különleges történt apropóján alakult ki:
A vándorló palota. 💛
Miyazaki Hajao remekbe szabott rendezése, amit mindenkinek ajánlok. Még ma is libabőrös leszek tőle, és nem csak azért, mert belehabarodtam az egyik szereplőbe.

Azóta megéltem pár könyves borzongást.

Egy-két szeretni való karaktert, akiket szívesen megismernék a valóságban is.

Úgy mondanám, rajongó típus vagyok.

Képes vagyok fellángolni valami kapcsán, majd észhez kapni és visszafogni a lángjaimat. De a visszafogáshoz idő kell, addig pedig...

Hogy miért beszélek itt össze-vissza rajongásról, lángolásról, és viszonzatlan, egyoldalú szerelem-féleségről?

Mert ennek köszönhetően jutottam el életem első magyar rövidfilm bemutatójára.

kegyetlennek kegyetlen

A moly.hu egy igazi csoda.

Le sem tudom írni, mennyi mindent köszönhetek neki. Hány különleges személyt, hány kihagyhatatlan olvasmányt. És milyen sok új tudást. Egy újabb játéknak köszönhetően ismerkedtem meg azzal a könyvvel, ami most igaz kegyetlenséggel bánik velem.

Mert csak 2019. január 8-án jelenik meg a második része. Eredeti nyelven.

Pedig én úgy érzem, nem tudok addig várni.

Nem bírom ki.

Ez már emberkínzás.

De induljunk az elejéről.

Feladat: Olvass 2018-ban populáris könyvet!