Megmentettük Júliát?

Tegnap este meséltem nektek kicsit a legújabb olvasmányomról, Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát! című regényéről.

Ma délelőtt végül ki is olvastam a könyvet, és ... Kezdeném is az értékeléssel :)

Mint minden megírt történetnek, ennek is vannak előnyei és hátrányai is egyben.

Először egy kicsit szeretnék a pozitív dolgokról mesélni nektek, azokról, amik nekem tetszettek a sztoriban. Elsőként, nekem maga az írásmód, a "beszédstílus" nagyon bejön :) Nem tudom ti hogy vagytok vele, ha már olvastátok, vagy ha már olvastatok ilyesmi regényeket, de én szeretek olyan műveket olvasni, amik egy ember szemszögéből úgy mutatják be a történéseket, hogy lehető legbehatóbban megismerjük a szereplőnket.

Mindamellett, hogy a főszereplőnket már-már barátunknak tekinthetjük a sok-sok megismert információnak köszönhetően, a többi szereplőről is olyan ismérveket, tulajdonságokat tudunk meg, amit lehet, hogy egy személytelenül megírt regényben nem kapnánk meg. Ott mindenkit egy kicsit felületesebben bemutatnak, vagy épp pont, hogy mindenkit nagyon bemutatnak... Na de nem is ez a lényeg. Szerintem ehhez a kis történethez kellett az, hogy Mimi mesélje el az egészet, és ne egy kívülálló szereplő.

A következő pozitívum nekem maga az alaptörténet. A legtöbb ember, aki már elérte az adott kort, kötelező olvasmányként találkozhatott a Rómeó és Júliával. De van valaki közületek, aki el tudja mondani, hogy milyen volt Júlia? Azon kívül, hogy szerelmes Rómeóba, és nem szerelmes Párisba? Vagy milyen volt Benvonlio? Rómeó barátja.. És még? Ebben a kis történetben olyan részleteket tudhatunk meg a jól ismert nevekről, amiket eddig homály fedett.. Megtudjuk hogy is nézett ki Mercutio, miket szeretett, milyen ruhákban járt, és hasonlók.. :) A legjobban engem Benvolio jelleme lepett meg, mert nekem nagyon szimpatikus volt az eredeti mű alapján.. Jó persze biztos azért, mert a jófiúk közé tartozott... :)

A mesélt történet vége szerintem el lett találva. Nekem pont elég fordulat volt benne ahhoz, hogy szívesen olvassam, de mégse éreztem azt, hogy ez már túl sok, kicsit lehetne egyszerűbb. Persze, ne számítsatok hatalmas attrakciókra, mégiscsak egy varázslattal teli meséről beszélünk.. :)

Na de mielőtt még azt hinnétek, hogy csak pozitívumokat sorolok a könyvekről.. Jöjjön egy-két negatívum is.

Ami nekem nem tetszett, az a két főszereplőnk szerelmi szála.. Számomra túlerőltetett volt. Persze, nekem is szimpatikus volt Troy, meg biztos kedves srác, de nem lett volna egyszerűbb egy olyan szereplőt "kitalálni", aki az elején nem olyan visszataszító, a végén pedig nem olyan túúl jófiú? Nekem jobban tetszett volna, ha egy kicsit összetettebb a karakter, és nemcsak azt látjuk először, hogy olyan-amilyen, aztán meg sip-sup átváltozik azzá a lovaggá, aki után minden lány elalél.

A két főszereplőnk szerelmi szálából adódóan nekem a legeslegvége, mármint a "Még néhány szó..." rész, nem tetszett. Megint csak az a jelző jut eszembe, hogy túlerőltetett. Vagyis itt talán fogalmazhatnék úgy is, hogy ez túl-happy-end volt. 

Természetesen kellenek ilyen történetek is egy ember élete során, amiket ha elolvas, úgy érzi, hogy még van remény, bármi lehetséges az életben, csak igazán hinni kell benne.. Talán igaz, talán nem. Megpróbálni sosem árt, az biztos ;) Shakespeare szavaival élve:

"Árulónk a kétség:

Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,

Ha volna merszünk."

Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát!

A mai napom elég érdekesre sikerült, úgyhogy még csak 100 oldalt sikerült elolvasnom a legújabb könyvemből, Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát! című Vörös Pöttyös regényéből.

De mit érdemes tudnunk az írónőről? Megtaláltam a honlapját, ám ott nem volt túl sok minden róla.. Aztán tovább keresgettem, és találtam egy, szerintem, nagyon jó bemutatkozást tőle.

"I started writing at age 39, the very morning I sent my youngest child off to school. And I can't seem to stop.  I love it. It's one of the most satisfying and terrifying experiences of my life. It started with dark, ancient world historicals for adults but a few years in I realized that what I loved most were the books I was reading with my children. So I wrote a middle grade novel and that was my first sale. And on it goes...

What all my books have in common is that little bit of magic. From a mermaid that can grant wishes, to a girl who is transported into a Shakespearean play, to a farm where magical ingredients are grown. I write what I love to read and hopefully, my stories will find readers and I'll have the honor of doing this for a while.

Happy Reading!"

A lényeget lefordítva :)

39 évesen kezdett el írni és azóta nem is tud leállni. Bár eleinte felnőtteknek szóló, ókori időkben játszódó műveket írt, pár év után ráébredt, hogy ő igazán azokat a könyveket szereti, amikből a gyerekeinek olvas fel. És így kezdődött a pályafutása, mint "tini-könyv" író.

Minden könyvében van egy közös vonás, és ez nem más, mint a varázslat. Olvashatunk egy hableányról, aki bármit kívánhat, egy lányról, aki egyszer csak Shakespeare egyik drámájába csöppen, vagy épp egy farmról, ahol mágikus erejű zöldségek nőnek.

A legjobban a végső gondolata tetszik: "Olyan műveket írok, amilyeneket én is szívesen olvasok, és remélhetőleg az én történeteim is eljutnak az olvasókhoz, és így az a megtiszteltetés érhet, hogy még írhatok egy darabig."

Szóval, szóval. :) Itt van tehát Suzanne Selfors, aki igazi varázslatos könyveket szeret írni, amivel elkápráztatja olvasóit. Vajon sikerül neki velem is? :)

Maga a mű egy olyan előszóval kezdődik, amilyenben régen volt részem. Ugyanis ebben az előszóban, egy olyan írói eszközzel találkozhatunk, mint amilyet utoljára Az arany emberben észleltem. :) Mimi Wallingford, mint főszereplő, szemszögéből olvashatjuk el az egész könyvet, és ebben az előszóban egy úgynevezett "megerősítést" kapunk arról, hogy ez a történet valós, megtörtént. Érdekes.. Főleg egy ilyen mágikus regény során.. :)

Na de nem szabad itt fennakadni. Megjelenik Troy Summer. Az eszméletlenül helyes, tehetséges, Mimi korabeli srác, akiért mindenki odavan, természetesen a főszereplőnket kivéve.. :) (Biztos összejönnek... )

A két főszereplőnk bemutatása után meg is kezdődik a történet, méghozzá egy igen szörnyű jelenettel, ami Mimi lámpalázának "köszönhető". A lány rosszul lesz a színpadon, annyira izgul.. Bár ilyenben még nem volt részem, szerintem Suzanne Selfors nagyon jól leírja Mimi minden érzését, gondolatát, és így teljesen bele tudom élni magam az olvasásba.

Úgy gondolom az alapötlet nagyon jó: két színészpalánta, akik épp Shakespeare: Rómeó és Júliáját adnák elő, az igazi darabba csöppen. Helyt kell állniuk egy teljesen más kultúrával, szokásokkal, ruházattal rendelkező korban, ami koránt sem olyan könnyű, mint gondolnánk :)

Amit sajnálok az az, hogy nekem eddig kicsit lassan indult be a történet, mivel már az egyharmadát elolvastam, és épp hogy megismertem minden fontos szereplőt.. :) Remélem azért maga a végkifejlet fordulatos, izgalmas, fondorlatos lesz :)

Majd meglátjuk...

Tehát, a mai és úgy tűnik, hogy kicsit holnapi feladat is:

MENTSÜK MEG JÚLIÁT!

Patyi ;)