Jessica Day George: Éjféli Bál

Sziasztok! :))

A mostani olvasmányom Jessica Day George-tól az Éjféli Bál. Ám most egy kicsit más megvilágításból szeretném értékelni.

Ma voltam a Budapest Film Academy Lebilincselő karakterek című előadásán, ahol nagyon sok hasznos, érdekes és elgondolkodtató dolgot hallottam.

Miközben a karakterek és a történet kapcsolatáról, a jó forgatókönyv elkészítéséről/megírásáról beszélt az előadó, az Éjféli Bál jelenetei, szereplői jutottak eszembe.

Az elhangzott lényeges szempontok alapján szeretném bemutatni ezt a könyvet.

• A jó (forgató)könyv már az első 10 oldalon megfogja az olvasót. A "közönséget" ösztönözni kell, hogy érdekelje őket a történet.

Az Éjféli Bál első 10 oldalán megismerkedünk a Kőbezárt Királlyal és Maude királynővel, aki gyermekáldásért és a háború megnyeréséért cserébe táncol a királynak. És egy fél oldalt olvashatunk Galenről, az egyik főszereplőnkről.

Szerintem ez egy közepes kezdet. engem annyira nem tudott lefoglalni, csak azért folytattam az olvasását, mert annyi jót hallottam róla, hogy remélem lesz ez jobb is. Na de menjünk tovább :)

• Erős belépő. A figurák berobbanása a jelenetbe.

Galennel éppen a hazaútján ismerkedünk meg. A háborúból rokonaihoz tartó ifjú találkozik egy boszorkánnyal.

Szerintem az egyetlen igazi berobbanás a boszorkány volt. Nélküle nem is születhetett volna meg ez az mese. Hirtelen feltűnt, majd is állt (miután degeszre tömte magát...), kérdéseket hagyva az olvasóban, ami figyelemfelkeltésnek tökéletesen megfelelt.

Rózsát, a legidősebb hercegnőt éppen úgy ismerjük meg, hogy apja mérgelődik vele. Szó szerinti berobbanás, vagyis inkább in medias res. :) Újabb kérdéseket hagy nyitva Jessica Day.. Amikre meg akarjuk tudni a válaszokat.

• Karakter-orientált "jelenetek", ebben az esetben fejezetek. A karakter motiváltságának okait bemutató leírások, párbeszédek.

A karakterek kidolgozása, a múltuk megismertetése, bemutatása nagyon jó ebben a könyvben. Azonnal a szívébe zárja az ember Galent, aki minden szerettét elvesztette a háború során. Vagy megemlíthetjük Rózsát, aki anyja helyett anyja tizenegy lánytestvérének, ellátja az úrnői szerepeket a palotában, mióta édesanyja hirtelen eltávozott. És még nem is említettük az "örökségét".

• Egyéni hang, egyéni karakterek.

Jessica Day George írói stílusa olvastatja magát, miután már beindult a történet. És nem hiszem, hogy bárhol is olvastunk már helyes, magas, művelt, izmos, bátor, KÖTÖGETŐ főhősről :))

• Jó jelenetek ~ házibuli = "későn érkezik, korán elmegy"

A könyv legtöbb fejezete számomra ilyen volt: mire úgymond izgalmas lett volna (például Galen első éjszakája a hercegnők megfigyelésére a palotában... ) VÉGE lett a fejezetnek. Azonnal tovább is olvastam :) Ennek köszönhetően persze alig tudtam letenni...

Összegezve:

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet!

Nem egy elgondolkodtató, spirituális mű, de mégis úgy gondolom néha jó egy romantikus, magával ragadó kis mesét olvasni.. Ártani nem árthat! :)

Remélem az ízelítő tetszett!

Jó olvasást! ;)

Akit érdekelne esetleg: http://www.budapestfilmacademy.com/

Cassandra Clare: Üvegváros

A könyvborító alapján a Végzet Ereklyéi sorozat befejező kötete és bár tudok a Bukott angyalok városáról, mégis egyfajta lezárásként kezelem.

Csontváros. Hamuváros. Üvegváros.

Őszintén szólva, ha csak a címüket tudnám, azt mondanám, hogy egy újabb gagyi trilógia.. De szerencsére, egy kis apai noszogatásra :) , elolvastam a fülszöveget is. Az első gondolatom az volt, hogy izgalmas lehet. Így hát elkezdődött a "Végzet Ereklyéi korszakom". :)

A Csontváros újszerű könyv volt a számomra. Nem olvastam még olyan könyvet, amiben vámpírok, vérfarkasok, mágusok és tündérek együtt szerepeltek. Mégsem zavart, sőőőt... :) Amikor Jace és Clary testvéri kapcsolata kiderült, hát.. Nem az volt életem legjobb pillanata, az biztos. De ebben a részben végig Simon volt a kedvencem.
Hamuváros. Nem teljesen értem, hogy miért ez lett a címe, de elfogadom. A könyv elején végig arra vártam, hogy mikor fog már valami történni Jace és Clary között. Mégis Cassandra el tudta érni, hogy kicsit elfelejtsem ezt a szerelmi szálat és a többi eseményre koncentráljak.
És végül (de nem utolsó sorban? ) Üvegváros. Ebben a részben az írónő a legtöbb szálat elvarrta. Jace és Clary, Jocelyn és Luke.. De Simon még nem találta meg a nagy szerelmet, és Sebastian, vagyis az igazi Jonathan is eltűnt...
Na de beszéljünk kicsit a történetről!

Valentine maradt a főgonosz, aki a Végzet Ereklyéi közül az utolsót keresi, a Tükröt. Clary a második rész végén megtudja, hogy édesanyját hogyan ébresztheti fel, ezért elhatározza, hogy Idrisbe utazik. Ennek Jace nem örül és Simon segítségét akarja kérni, hogy tartsák vissza a lányt, ám egy váratlan támadás után, a Lightwood család és Simon is Alicante-ban köt ki. Szerintem ez egy igen jó kezdet volt, mivel így Clary-nek egyedül kellett "megküzdenie" az odajutással, és így Luke sem maradt hátra :) Ebben a részben ő volt a kedvencem!
Sebastian karaktere igen érdekes volt számomra. Amint megismertem, abban reménykedtem, hogy ő lesz az igazi Jonathan Christopher... És amikor Jocelyn mesélni kezdett a fiáról, a fekete szemeiről, már tudtam, hogy ő az. Egyszerűen nem volt kétséges.
Szóval az egész könyv vége pozitív kicsengésű. Voltak nagyon vicces részek is szerintem, az egyik kedvencem ez volt: 

"Nem igaz, hogy nem bírom - tiltakozott Simon. - Persze eleinte tényleg gyűlöltem. Olyan arrogánsnak és magabiztosnak tűnt, te pedig úgy viselkedtél, mintha ő fingotta volna a passzátszelet ..."

Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot, nem érdemes kihagyni! ;)