A Beavatott trilógia

Egy újabb trilógia végére értem.

Egy hosszúra nyúlt történet talált befejezésre. 

Egy különleges világ teremtődött meg, és borult fel három könyv leforgása alatt.

Egy újabb főszereplő gondolkodásmódjával ismerkedhettem meg, és ennél több szereplőt kedvelhettem meg.

A sorozat, amelyről ma mesélni fogok, Veronica Roth Beavatott - Lázadó - Hűséges hármasa.

Az első könyvről igen jó véleménnyel voltam. A Beavatott által megteremtett utópia, az elképzelt világ az öt csoporttal igen különleges olvasmánynak bizonyult. Szimpatikus volt Beatrice karaktere, és szerelmében, Négyesben sem találtam igazán kivetnivalót.

Voltak benne izgalmas jelenetek, érdekes karakterek, szereplők, és igen furcsa szerelmi jelenetek, amik nélkül kifejezetten meglettem volna.

Amikor a könyv végére értem, úgy éreztem elsietett, elkapkodott volt a befejezés. Túl sok mindenki halt meg túl gyorsan, számomra még érthetetlen okokból.

A második könyv megszerzése kicsit hosszabbra sikeredett, mint terveztem, de amint kézbe kaptam, olvasni kezdtem.
 

Történetünk az első részben ott ért véget, hogy a legtöbb Önfeláldozót egy támadás szimuláció lévén meggyilkolták, Tris édesanyja és édesapja feláldozták magukat lányuk életéért, és egy másik fontos dologért, amiről még nem szereztünk tudomást. 

Tobias is a támadás szimuláció áldozatává vált Jeanine Matthews-nak köszönhetően. Amikor pedig Tris megpróbálta megmenti a fiút, szemben találta magát Willel, legjobb barátnője szerelmével, és más kiút hiányában, lelőtte. Így Will is életét vesztette.

Szerencsére viszont Trisnek sikerült megmenti Tobias életét, és a támadás szimuláció leállításával megakadályozták a további értelmetlen gyilkolásokat.

Vajon Tris túl tud lépni mindazon a szörnyűségen, amit látott, átélt, megtapasztalt?

Kiderül valaha is, mi mindent kellett megtennie ahhoz, hogy leállíthassa a támadásszimulációt?

Christina hogyan viseli majd Will halálát?

Hogyan alakul Tobias és Tris kapcsolata?

Kíváncsi voltam, Veronica Roth milyen újdonságokkal szolgál majd ebben a kötetben.

A könyv elején leginkább Tris "szenvedésének" lehetünk tanúi, ami teljesen érthető, mivel rengeteg szerettét elvesztette hihetetlenül rövid idő leforgása alatt.

Az még csak hab a tortán, hogy a támadás szimuláció leállítása után, a városban minden a feje tetejére állt. Nem tudni, mikor tör ki egy háború a Műveltek, és vezetőjük Jeanine Matthews ellen. Nem tudni, mégis kinek az oldalán, és milyen célért kéne küzdeni.

A Lázadó is rendelkezik izgalmas jelenetekkel, szerelmi vívódásokkal, baráti harcokkal, ám egy kicsit mégis "átvezető" regénynek éreztem. A könyv izgalmai számomra kb. a felénél kezdődtek el, és amikor már azt hittem "igen, végre valami kiderül!" elfogyott a lap.
Csak ültem, kavargó gondolatokkal, hogy Edith Prior videófelvétele vajon mit is jelenthet.

Tényleg lenne valami a városon kívül?
És ha igen, mégis milyen életet találhatnak odakint?
Vajon az emberek a határvidéken várják őket, a segítségüket, támogatásukat?

Szerintem elég nyilvánvaló, hogy ezután a befejezés után alig bírtam kivárni a harmadik rész megjelenését, ami április 30-ra ígértek.
A Könyvfesztiválon azonban egyszercsak észrevettem egy lány kezében egy pirosas könyvet, hatalmas címmel "A Hűséges". Először nem hittem a szememnek, majd miután megbizonyosodtam igazamról, hogy a kezében a Beavatott sorozat utolsó kötetét tartja, elindultam a Ciceró kiadó felkeresésére.

Eleinte sokat gondolkodtam, hogy a harmadik kötet miért a Hűséges címet kapta.

Vajon Tris kihez lesz hűséges?
Önmagához?
A barátaihoz?
Tobiashoz?
A kialakított csoportokhoz?
Az Edith Prior videófelvételén elhangzottakhoz?

A fülszöveg alapján megtudhatjuk, hogy Tobias és Tris elindul, hogy felfedezze a falakon kívüli világot, hogy megtudja, Edith Prior videójában volt e szemernyi igazság is. Ám amikor a város falain kívülre kerülnek, olyan látvány terül eléjük, amire nem számítottak.
Kiderül, hogy ki is volt valójába Edith Prior, miért is készült a videó, mit tudtak Tris szülei, amiért érdemesnek tartották az életük áldozni.

A könyvben rengeteg érdekes mozzanat történik, sok dologra fény derül, a kérdések is válaszra találnak.
Ám ennek ellenére sem tudom azt mondani, hogy ez a könyv tetszett. Mert hogy őszinte legyek, nem tetszett. Nem tetszett sem az, amilyen irányt vett a történet, sem a vége.
Semmilyen érzelmi hatást nem váltott ki belőlem, hogy karakterek vesztik életüket ebben a részben is. Mintha számadatokat közöltek volna, nem pedig egy emberi élet elmúlását. Nem éreztem, hogy a könyv magába szippantott volna, hogy a karakterek a szívemhez nőttek, sem azt, hogy ennek a történetnek bármilyen nagyobb mondanivalója is lenne.

Pedig az írónő próbálkozott. A regény végén próbált megfogalmazni különböző gondolatokat, úgy is kifejezhetném magam, hogy kis tanulságokat. Mégis úgy érzem, hogy ezek a tanulságok magából a könyvből nem jöttek át, magamtól egyáltalán nem vontam volna le őket.

Bár a sorozat alapgondolata tetszett, a kialakított csoportokkal, és a beavatási szertartásokkal, a csoportok megismerésével, ez a befejező kötet nekem nemhogy "pontot nem tett az i-re", még az i-t is alig írta ki.

A helyzet az, hogy sajnálom, hogy nem tetszett, tényleg. Jó lenne, ha tetszett volna... Jó lenne.

Kíváncsi leszek, hogy egy ilyen véggel rendelkező könyvet, hogyan visznek filmvászonra. Az első könyvből készült film nem volt rossz, talán még azt is mondhatjuk, tetszett. :)




Puszi,
Patyi ;)