Tudjátok, eleinte tényleg csak magam miatt kezdtem el írni a blogot.
Egyrészt azért, mert rengeteg elképesztő és csodálatos élmény ért egyes könyvek olvasása közben, meg persze azért, mert volt olyan, amikor azt hittem, rosszul olvasok, vagy félre olvasok valamit, annyira szörnyű volt az adott fejezet.
Másrészt pedig azt hiszem azért készült el a PatyiMoly, mert úgy éreztem, hogy hirtelen a vadi új környezetben egyedül vagyok. Hogy nincs senki, akivel megoszthatnám a gondolataim, vagy egyáltalán olyan, akit érdekelne. Megijedtem az újdonságoktól, és egy olyan világba próbáltam menekülni, ami elragadott a mindennapi nehézségektől.
Még ma is emlékszem, amikor először megszerkesztettem a blogot. Hú! Szörnyű lett!
De én olyan büszke voltam rá, hogy az enyém. Aztán, amikor kapott egy-két negatív kritikát kedves családtagjaimtól, fel is adtam. Inkább csak a kis füzetembe írogattam az eszmefuttatásaim.
Eleinte még csak rá sem hederítettem, mennyien nézték meg a blogom, majd egy időn után már minden nap felléptem, csak hogy megkukkanthassam a számokat.
Jó érzés ám a tudat, hogy odakint, a nagyvilágban, valaki számára a Te írásod fontos, a Te írásod értékes, és elolvasásra méltó! :)
És, hogy mégis honnan jött most ez a lelkizős fejezet? :)
Ugyanis a helyzet az, Böszörményi Gyulától szabadon, Kedves NemOlvasóim :), hogy eszembe jutottatok ma is, és írni szerettem volna Nektek pár sort.
Csütörtökre már tervbe van véve Libba Bray könyvének következő értékelése, ám előtte még szükségét éreztem így április elsejére, hogy köszönetet mondjak mindenért!
És ez nem áprilisi tréfa! :)
Szóval köszönetet szeretnék mondani!
Mert amikor én azt hittem, elmenekülök a valóságtól egy nemlétező világba, igazából nem ez történt.
Részese lettem egy olyan hihetetlenül befogadó, támogató, kedves, és művelt világnak, csapatnak, amelynek tagjai ugyanúgy (illetve sokszor még jobban) imádják a könyveket, mint én.
Amely tagjai megértik, amikor azt mondom, hogy "és aztán.. az a rész, egyszerűen, úúú!".
Szóval, igazából akkor is megértenek, amikor szavakkal nem tudom kifejezni az érzelmeim.
Köszönöm Nektek, hogy vagytok!
Hogy szívesen olvastok tőlem!
És hogy amikor kedvetek szottyan még megjegyzést is írtok! :)
Csütörtökön délután pedig jövök a Libba Bray krónikák következő epizódjával.
Addig is puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése