Az anyukák nagyon különleges lények, ahogy mindig megérzik, pontosan mire van szüksége a gyermeküknek. Az én anyukám is ilyen különleges lény, akiért nagyon hálás vagyok.
Ő az, akire mindig is hasonlítani szerettem volna és szeretnék is. Egy energiabomba, aki mindig törődik másokkal, akitől mindig számíthatok jó szóra - bár néha ez a jó szó fájdalmas, igaznak mindig igaz. A nehéz időszakokban is ő az, aki ott van, hogy seggbe rúgjon, majd a kezét nyújtva felsegítsen.
Amikor a kezembe adta egy könyvet, az első gondolatom az volt "nincs nekem szükségem erre, bátor vagyok én nélküle is". Nem erőltette, csak ott hagyta az asztalomon. Aztán elkezdtem olvasni.
Olvastam és olvastam a történeteket, és mindegyikkel tudtam azonosulni. Ha nem is pontosan ugyanaz történt meg velem, nagyon is hasonló "élményekben" volt már részem.
Így ismerkedtem meg Almási Kittivel, aki klinikai szakpszichológus, de engem nem ezzel a jól hangzó foglalkozással nyert meg.
A Bátran élni könyvet még nem olvastam végig, nem is hiszem, hogy az írásait egyben kell elolvasni, néha csak egy-egy részlet is elég, hogy elgondoltasson, és változásra sarkaljon.
Aztán egy előadás került a szemem elé az Újrakezdésről.
Én most állok a diploma előtt. El kell döntenem, hogy mit szeretnék csinálni június második felétől: folytatni a munkát, és a tanulmányokat, vagy mesterképzés helyett belevágok a nagybetűs Munka világába, és nem tanulok tovább. Aztán meg van egy olyan, hogy magánélet. De azt most hagyjuk ;)
Almási Kitti és Túri Márton beszélgettek a karrier és magánélet témakörében az újrakezdésről. Milyen is egy teljesen más irányba elindulni, egy mély gödörből felállni.
Szó esett arról, hogy el kell fogadni a múltat, hogy működhessen a jövő. Hogy építőkövekre van szükség és azokat egymásra pakolva lehet alkotni valami igazán eredetit. Az építőkövekhez azonban önismeret szükséges, és a hiányterületek felismerése.
Ekkor tört meg először a komoly hangulat, amikor Almási Kitti a puzzle elméletről és a feszítő vákuumokról beszélt, miközben bal keze kinyújtott mutató- és középső ujját a jobb keze csukott mutató- és középső ujjához ütögette. Ahogy a félreérthető szituáción nevetni kezdett, mindenki kicsit felengedett, és együtt nevetett vele.
Azt hiszem, így mutatták meg a színpadi előadók, hogy minden témáról lehet nyitottan, kötöttségek nélkül beszélgetni érthető köznyelven, nem magaslóról, akár egy négyszáz emberrel teli teremben is.
Rengeteg jobbnál jobb mondat hangzott el a beszélgetésen.
A gondolkodásbeli szűkösségről, hogy mindig azt látjuk, mi lehet egy szituációban a legrosszabb, és nem azt mi a legjobb, ami megtörténhet Veled.
"Nem így kell végigszenvedni az életet, ennél azért szerintem nagyobb buli. Vagy nem?" - teszi fel a kérdést Almási Kitti, amire azt hiszem, egyértelmű a válasz.
Saját élményeikről mesélnek, mindennapjaikból vett példákkal mesélnek a külső hangokról, melyek mindig voltak, vannak és lesznek is. Túri Márton azt az érdekes tényt tárja elénk, amivel minden bátor változtató találkozik: a hitetlenekkel. Akik hitetlenek a kezdetekkor, azt gondolják, nem fog sikerülni, majd hitetlenek a sikernél, mert azt szerintük csak "kapcsolatokkal" lehet elérni.
A hangok mindig és mindenütt ott vannak.
És az emberek mindig azt fogják látni, amit látni akarnak.
Azonban, ha tudod, hogy ki vagy te, és honnan hova akarsz eljutni, semmi sem állíthat meg. Ez nem jelenti azt, hogy nem fog fájni.
"ha túl sok segget nyalsz, egy idő után tényleg nem tudod, hol van a fejed"- érkezik az újabb építő jellegű lezárás Almási Kittitől a külső hangok, a bologatós rendszer, és a jó katonaság témáját érintve.
Egy-egy ilyen megszólalással, a hétköznapi szóhasználattal Almási Kitti eléri, hogy jól érezzem magam ezen az előadáson. Hogy a majdnem két órás beszélgetés ellenére ne álmosodjak el, és figyeljek a szavaikra. A legjobb megszólalásokat nevetés és taps kíséri.
Miközben a nehéz munkahelyi környezetről, a rossz fizetésekről, a lenéző főnökökről esik szó, az előttem lévő sorban egy férfi a mellette ülő hölgy vállát simogatja. Azt hiszem, őt ezek a mondatok érintették meg.
Engem az áldozathozatal és az ajándék témakörök.
Mert Almási Kitti azt mondja, minden mély gödör igazából egy ajándék az életünkben.
Körülbelül mint amikor azt mondják, hogy amikor a megtört szív összeforr, sokkal erősebb lesz.
"Éld már meg, amit meg tudsz!"
Nagyon örülök, hogy elmentem erre az előadásra.
Nem mondom, hogy most már biztos vagyok benne, hogy hogyan, merre tovább, de az biztos, hogy egy irány már elkezdett körvonalazódni, ami segíteni fog a döntésben. És azt is tudom - bár ez eddig sem volt titok - hogy van egy igazán dögös csajos badass barátnőm, aki kimondja mindazt, amit én nem lennék képes! 💖
Mindenképp ajánlom Almási Kitti könyveit - olvassuk együtt!,
és azt is, hogy nézzétek meg az ujraterveztem.hu weboldalt - érdekes történetek várnak ránk, hisz én is most kezdem majd el olvasni őket ;)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése