A Beavatott trilógia

Egy újabb trilógia végére értem.

Egy hosszúra nyúlt történet talált befejezésre. 

Egy különleges világ teremtődött meg, és borult fel három könyv leforgása alatt.

Egy újabb főszereplő gondolkodásmódjával ismerkedhettem meg, és ennél több szereplőt kedvelhettem meg.

A sorozat, amelyről ma mesélni fogok, Veronica Roth Beavatott - Lázadó - Hűséges hármasa.

Az első könyvről igen jó véleménnyel voltam. A Beavatott által megteremtett utópia, az elképzelt világ az öt csoporttal igen különleges olvasmánynak bizonyult. Szimpatikus volt Beatrice karaktere, és szerelmében, Négyesben sem találtam igazán kivetnivalót.

Voltak benne izgalmas jelenetek, érdekes karakterek, szereplők, és igen furcsa szerelmi jelenetek, amik nélkül kifejezetten meglettem volna.

Amikor a könyv végére értem, úgy éreztem elsietett, elkapkodott volt a befejezés. Túl sok mindenki halt meg túl gyorsan, számomra még érthetetlen okokból.

A második könyv megszerzése kicsit hosszabbra sikeredett, mint terveztem, de amint kézbe kaptam, olvasni kezdtem.

Könyvfesztiváli szerzeményem

Érdekes dolog ez a blogírás, mesélés a különböző könyvekről, szereplőkről, a történetükről, a saját véleményemről, nézőpontomról.

Néha csak úgy jönnek a sorok, és alig bírom megállni, hogy abbahagyjam az írást, és van amikor a rengeteg gondolat egyszerűen nem áll össze egy egésszé.

Ám ma, a második ZH-időszak kellős közepén rám jött a mesélhetnék. Szeretnék Nektek bemutatni egy könyvet, amelyet a könyvfesztiváli sürgés-forgás közepette néztem ki magamnak.

Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Ismerkedj vele még ma!
Szerezd be most ;)

És a hegyek visszhangozzák

Hosszas kihagyás után egy olyan történetet szeretnék bemutatni, ami egy számomra eddig olvasatlan írótól származik. Egy írótól, aki kicsit több, mint 10 éve jelentette meg első könyvét Papírsárkányok címen, és hatalmas sikert aratott vele.

Egy olyan könyv kerül most bemutatásra, ami igen érdekesen ábrázolja a világot, az embereket, karakterek, eseményeket.

Különleges élmény volt olvasni.

Először ismerkedjünk meg e regény írójával: Khaled Hosseini.

Eltérve az átlagostól

Nem vagyok filmkritikus, sem Szirmai Gergely, hogy filmekről mondjak véleményt, ám ma valahogy nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy egy film apropóján írjak Nektek.

Félre ne értsétek a dolgot, nem azért írok róla, mert annyira fantasztikus volt a film, vagy mert épp teljesen bele vagyok zúgva a főszereplő banda egyik/mindegyik tagjába, vagy mert a mostani kedvenc számom pont ment a filmben, stb. Egyik sem igaz ezek közül.

5 fiú. Egy tehetségkutató. Egy különlegesnek mondható csoportösszerakás. Egy banda, amely híressé vált Angliában kevesebb, mint fél év alatt. 

Egy fiúcsapat, amely 2 év után hatalmas, világ körüli turnén vett részt.

Egy fiúcsapat, amit minden országban ezrek vártak sikongatva, sírva, megőrülve.

Egy fiúcsapat, amely nagyobb sikert ért el fennállásának eddig rövid ideje alatt, mint a Beatles valaha.

Egy fiúcsapat, amely igen nagyrészt a rajongóinak köszönheti fennállását, első albumát, és világhírűvé válását.

Románc a SZÁZadikon

Ez a mai egy különleges bejegyzés. Különleges mert a 100. Pontosan a 100. blogbejegyzésem. Fogadjátok nagyon-nagyon sok szeretettel egy olyan történetről, amely magával ragadott! :)

Sok könyvet olvastam már. Gyorsan, lassan, néha átfontoltan, vagy épp körömrágósan.

Nekem igazi kedvenc!
Mindenképp megérdemel egy helyet
a Te polcodon is!

Az első könyv, amit szószerinti bealvásig nem tudtam letenni Stephanie Perkins: Anna és a francia csók című műve volt. Akkor jöttem rá, hogy néhány könyvet nem jó este tízkor elkezdeni, miután reggel hat körül dőltem ki. Ám ennek ellenére délelőtt 10 órakor újult erővel folytattam anna és Étienne St. Clair szerelmének alakulását az akkor még számomra csak álombeli Párizsban.

Amikor januárban eljutottam a francia fővárosba és Apummal a Szajna partján sétáltunk a Notre Dame felé, eszembe jutottak Anna leírásai, mesélései, amint a macskaköves, régies utakon sétálva egyszer csak megpillantotta a méltóságteljes Notre Dame-ot. 

Hogy Stephanie Perkins járt e Párizsban, nem tudom, ám úgy tudta ábrázolni a várost, a hangulatát, a különlegességét, hogy az az érzésem támadt, mintha valóban ott sétálnék szeretett szereplőim mellett.

Pár napja az a hihetetlen szerencse ért, hogy összefutottam az írónő újabb regényével. Azonnal olvasni akartam, belemélyedni abba a világba, megismerni a szereplőket, az érzéseiket, régi történeteiket, barátaikat és titkos vágyaikat.

Fuentes záró akkord

Korábban már meséltem Nektek Simone Elkeles különleges sorozatáról, amely három fiútestvér életét mutatja be, amikor rájuk talál az igaz szerelem.

Nemrég fejeztem be a harmadik, és egyben utolsó kötetet is.

Egyik szemem sír, a másik nevet.

Chain Reaction - Láncreakció

Történet egy igazi filmrajongóról

Jo Nesbo végig feszülten izgalmas, csavarokkal teli regénye után egy kicsit könnyedebb, felüdítő és romantikus történetre vágytam.

Így került a kezembe Ali McNamara könyve, amely azonnal felkeltette az érdeklődésem. A fülszöveg alapján pont olyan könyvnek tűnt, mint amilyet szerettem volna. Egy imádni való, vidám hangulatú, reménnyel teli műnek. És az is volt. :)

18 karikás skandináv krimi

Jo Nesbo: Police

Egy vándorló palota története

A mai egy igen rendhagyó blogbejegyzésnek számít. :)

Méghozzá azért, mert a kedvenc mesémet szeretném bemutatni Nektek.

A történetet Magyarországon 2005-ben mutatták be.

A nővérem talált rá, és ösztönzött engem és Anyut is arra, hogy menjünk el megnézni a moziban. Így történt, hogy beültünk a szegedi Belvárosi moziba egy régies vetítő terembe és vártuk, hogy elkezdődjön a várva várt movie.

Miyazaki Hayao, A vándorló palota rendezője egy Oscar-díjas japán rajzfilmkészítő.

A vándorló palota pedig jelenleg a Disney által forgalmazott legutolsó, tradicionális animációs technikával készült film.

Szikragyújtás, szárnybontogatás

Egy hosszú kihagyás után újra itt lennék.

Az elmúlt héten egy csodálatos élményben volt részem. Vagyis inkább rengeteg hihetetlen élményben, ugyanis eljutottam a városba, ahol a híres Eiffel-torony, Diadalív, Invalidusok állnak és gyönyörködtetik az embereket: Párizsba. Életem első párizsi útja volt ez, és őszintén szólva, még most is hihetetlen, hogy tényleg megtörtént, 10 napig ott tartózkodtam abban a gyönyörű, rengeteg féle-fajta emberrel teli, és mégis magával ragadó nagyvárosban.

Eleinte úgy gondoltam, hogy Párizs majd teljesen magába szippant nappal, és így este már nem lesz erőm olvasni. Ám a rengeteg sétálás után, Eiffel-toronytól a Notre Dame-ig a Szajna parton és hasonló elképesztő "túrák", az olvasás tökéletes kikapcsolódásnak tűnt.

Közben azért néha-néha felpislantottam az ablakunkból látható Sacre Coeur-re, így megbizonyosodva, hogy nem csak álmodom a közös kiruccanásunkat Apával. :)

A könyv, amit elkezdtem olvasni pedig nem más, mint egy édesanya írása. Egy anyáé, aki harcolt a gyermekeiért, és mások gyermekeiért, csöpp kedvenceiért, hogy visszakapják őket, megölelhessék, játszhassanak velük.

Ez az édesanyja, aki úgy hiszem, sok szempontból példakép lehet másoknak, Kristine Barnett.