Jo Nesbo: Police
Apa egy hatalmas doboz könyvvel állított haza. Mindegyik könyv különleges volt a maga módján. Történelmi művek a két világháború közötti időkről, könyvek a Vitaminforradalomról, a halál utáni életről, Khaled Hosseini regények, és még egy, ami nagyon megragadta a figyelmem.
Egy inkább négyzet alakú könyv, piros-fekete-fehér színvilággal. Hatalmas "POLICE" felirat, egy pisztoly, és a cím alatt: "skandináv krimik".
Az első gondolat miután megláttam?
Ide vele! ;)
Jo Nesbo:
1960-ban született Norvégiában.
Első regénye és annak főszereplője, Harry Hole azonnal meghozta neki a hírnevet, és az olvasottságot is. Ezután döntött úgy, hogy felhagy addigi foglalkozásával, igazi szakmájával, mint részvényügynök, valamint szabadúszó újságíró, és a szenvedélyeinek szenteli az életét.
"Teljes munkaidőben" kezdett el írni, és énekelni rock bandája, a di Derre frontembereként.
Azóta Harry Hole már 10 könyvének lett állandó szereplője. Eddigi utolsó kalandja a Police című krimi, amely megjelenését követően azonnal a könyvlisták élére került.
Gondolatok a könyvről:
Számomra a legjobban a könyvbeli leírások tetszenek. Az, ahogyan körülír egy szereplőt, a külső tulajdonságait bemutatja, és közben elénk tárja múltja egy-két részletét, és belső vívódásait. Ahogyan a bűnügyi helyszíneket ábrázolja, a legdurvább, legszembetűnőbb tényektől, a legapróbb, sokak számára észrevehetetlen részletekig.
Amik még igen izgalmassá teszik a könyvet, azok a fordulatok. Az érzés, amikor azt hiszed érted, és rájössz, hogy végig másról volt szó, csak te értelmezted félre a szavakat, mondatokat. Amikor az egész történet más megvilágításba kerül egy új információmorzsa miatt. A gondolatmenetek, amik lejátszódnak a fejedben, mint lehetséges végkimenetelek.
Különleges azok a részek, amelyek visszautalnak a múltbeli történésekre. A megismétlődő helyszínek akkor és most. A rendőrök észrevételei akkor és most. Az ötletelések arról, mi történhetett. Minden olyan összetett és mégis annyira egyszerű.
És az utolsó gondolatom csak egy valaki lenne: Beate Lonn. A kedvenc szereplőm. Hogy mégis miért? Beate azzal a hihetetlen tulajdonsággal van megáldva, hogy bárkit lát is meg, megjegyzi az illetőt. Lehet szó egy maszkos bankrablóról, egy hidegvérű sorozatgyilkosról, egy boltbeli vásárlóról, egy villamoson utazó idős néniről. Az arcunk mintha beleégne az agyába örökre. Érdekes "képesség", és még milyen hasznos a rendőrségen!
Értékelés:
A könyv leírásai sosem unalmasak. Olyan, mint egy filmet néznél, pörögnek előtted a képek, repkednek a gondolatok, a feltételezések, az érzelmek, a múltbeli emlékek. Bár a szálak kavarodnak-keverednek, a történet egy síkon mindig ugyanúgy halad, érthetően és mégis idegtépően.
Miközben olvasom, folyamatosan feltételezésekbe bocsátkozom, és ezt imádom! Nem egy szokásos tini-vámpíros-vérfarkasos-szerelmes regény, az egyszer biztos. Persze, ha elolvasod, megkapod mindenre a választ, de néha nem jó kicsit elmerengeni, hogy a látottak, a beszerzett információk, tanúvallomások alapján te mire jutnál? Vajon lennél olyan jó nyomozó, mint Harry Hole?
Mindenképp érdemes kideríteni! ;)
A bejegyzés nem véletlenül kapta a "18 karikás skandináv krimi' címet. Amellett, hogy egy remek regény, és tényleg érdemes elolvasni, mégis vannak olyan részek, amelyektől elszörnyedek.
Úgyhogy, ha egy fordulatokban gazdag, különleges, érdekes szereplőkkel, és rejtélyekkel teli könyvet szeretnél olvasni, és
már elmúltál legalább 18,
akkor kapd le szépen ezt a regényt a könyvtár/könyvesbolt polcáról, mert abban biztos lehetsz, hogy megbánni nem fogod!
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése