2016. október 27.

Perszeusz, a megnyerő

A sorozatok megosztják az embereket.
Van, aki szereti a folytatásos regényeket, van aki ki nem állhatja őket.
Én valahol a kettő között állok.
Néha annyira üdítő elolvasni egy egyrészes irományt. Megismerni a szereplőket, megszeretni őket, együtt átélni a történéseket, amelyeknek minden egyes részére emlékszem. Mert igen.
Bármilyen szörnyen is hangzik, előfordul, hogy mire egy sorozat harmadik részéhez érek, az apró momentumok bizonyos részei elvesznek az olvasás során. Pedig lehet, hogy fontos elemei lesznek még az elkövetkezendő történéseknek. Persze, nemcsak a könyvek száma meghatározó egy sorozatban, hanem a részek között eltelt idő is.

Na de, miért is hoztam fel most ezt a témát?
Mert most egy sorozatot olvasok.
Méghozzá egy olyan sorozatot, aminél amint elolvasom az egyik részt, már veszem is kézbe a következőt. A történet néha-néha alkalmaz visszacsatolásokat a múltbeli eseményekhez, amelyekkel feleleveníti a már átélt izgalmakat, és lehetőséget ad a regény teljes egészének átlátására, élvezetére.

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi

Öt rész.
Sosem gondoltam volna magamról, hogy ilyen lelkesen fogok elolvasni egy Cool selection sorozatot.
Igaz, az sem gondoltam volna, hogy valaha elolvasok egyet.

Ám ez az írói stílus!
Levett a lábamról.
Bárhol kezdem el olvasni a regényt, azonnal belemerülök. (Legutóbb nem hallottam meg, amikor felszólítottak órán. Á, nem ciki...) 
Percy, Annabeth, Grover és Tyson kalandjai sosem válnak unalmassá.
Mindig új akadályok kerülnek az útjukba, amiknek habár ők valószínűleg nemigazán örülnek, mégis színesítik a történetet, még izgalmasabbá teszik.
És a vicces beszólásokat sem szabad elfelejteni. Mert azokban sincs hiány.

Ahogy előrehaladok a történetben és egyre több görög istenséget, mitológiai lényt ismerek meg, egyre kíváncsibb vagyok a háttértörténetekre, a görög mitológiai mesékre, amik Poszeidónról és feleségéről mesélnek, vagy épp Daidalosz életéről, netán a százkarú Briareósz születéséről, és képességeiről írnak.
A regény elérte, hogy ne csak azokra a mesékre legyek kíváncsi, amikről a középiskolában is szó esik, hanem a többi, kis történetre is, amelyek egy hihetetlen világkép alapját képezik.

Az biztos, hogy Rick Riordan elképesztő kutatómunkát végzett ehhez a regénysorozathoz. És miközben próbált hű maradni a görög mitológia lényegi elemeihez, és egy különleges, teljesen új történetet kovácsolt képzelőereje segítségével, megtartotta könnyed, szerethető stílusát, amely a sorozatot könnyen emészthetővé, élvezetessé teszik.

És tudjátok, még mi tetszik nagyon benne?
Hogy miközben tényleg könnyed stílusban ír, nemcsak a mitológia elemeit, a saját elképzeléseit és a humort elegyíti, hanem tanítja is az olvasókat. Például Grover, Annabeth, és Percy egyik kalandja során hihetetlenül jól vezet rá a környezettudatosabb gondolkodásra, a környezetvédelem fontosságáról.

Szóval, milyen is ez a regény?
Élvezetes.
Izgalmas.
Kalandos.
Humoros.
Vidám.
Elgondolkoztató.
Kissé tanító.
Vérbeli "görög".
Remek.

Élmény az olvasása!
Szerencse, hogy a Percy Jackson-sorozatnak nem szakad vége ezzel az ötödik résszel... ;)

Olvassátok el, és alkossatok róla véleményt Ti is! 
Puszi,
Patyi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése