A mai regény írónője Sarah Addison Allen. Bár már olvastam tőle, nem nagyon meséltem Róla. A honlapján találtam egy nagyon aranyos bejegyzést róla, amiben felsorol 7 érdekességet magáról.
1) Gyerekkorában kukás akart lenni. Órákat tudott eltölteni arról álmodozva, hogy a kukás autó hátulján utazik, és minden háznál leugrik, hogy feldobja a szemetet a járgányra.
2) Asheville-ben született, amit a Rolling Stones "Amerika Új Szeszélyvárosának" nevezett.
3) Irodalom szakon diplomázott. Azért ezt választotta, mert lenyűgözte, hogy az olvasásért szakmát kap. Olyan volt, mintha csokievésből vizsgázott volna.
4) Ha meglát egy kóbor cicust, nem tud elmenni csak úgy mellette, és meg van róla győződve, hogy ezt a kis csibészek is tudják.
5) Az édesapja a helyi lap szerkesztője, riportere, illetve elismert rovatvezetője volt.
6) Az édesanyjának orr-piercing-je van, de úgy tesznek, mintha nem is lenne.
7) Első regénye, A csodálatos Waverley-kert, eleinte nem varázslattal átszőtt regénynek indult. Két testvér egymásra találását volt hivatott bemutatni, ám az almafa egyszer csak elkezdte dobálni az almákat, és a történet önálló életre kelt... Megváltoztatta a végkifejletet, akárcsak Sarah Addison Allen életét is.
(Ha érdekel még több infó és érdekesség az írónőről, katt ide!)
És ha már az érdekességeknél tartunk, ennél a bejegyzésnél a hetediknek van fontos szerepe. A ma bemutatásra kerülő regény nem más, mint:
 |
| Szerezd be most! Katt ide! |
A történet két testvérről szól, akik bár eltávolodtak az egymástól, az életük mégis újra összehozza őket 10 év után.
Az idősebb testvér, Claire, miután 6 éves korában édesanyjával és húgával Bascom-ba költöztek, nem mozdult a kisvárosból.
"Csak arra tudok gondolni, minden milyen mulandó, és rettegek a mulandóságtól. Rettegek attól, hogy elhagynak."
Átvállalta a híres családi örökséget, a Waverley-kert gondozását.
Hogy miről híres a kert? Egy almafáról. Állítólag, ha megeszel egy almát, meglátod életed legnagyobb eseményét, legyen az csodálatos, vagy épp szörnyű. Ám emellett még rengeteg különleges gyógynővény is terem a fa tövében, amikből finomabbnál finomabb, és varázslatos hatású ételek készülnek.
A fiatalabb testvér, Sydney egész életében édesanyjára akart hasonlítani, aki bejárta a világot. Bár pár otthon töltött év után elhagyta lányait, ő mégis mindig közelebb érezte magát a nőhöz, mint a nővéréhez, vagy a nagymamájához.
Ám az élete egy fordulóponthoz ér, miután megszületik a lánya, Bay. Az apa egy erőszakos, hirtelen dühkitörésektől szenvedő férfi, aki mindent megszab Sydney életében. Egy sikertelen szökési kísérlet után végül a legelhagyatottabb helyre menekül, ahová Bay apja nem követheti: hazaköltözik.
"Rejtjelezve adták egymás tudtára, milyen boldogok, hogy nem kell többé ott élniük, és hogy milyen csodálatos érzés szabadnak lenni."
A két testvér kapcsolata sosem volt fényes.
Claire féltékeny volt a gyönyörű, könnyen barátkozó Sydney-re, aki elérte, hogy anyjuk le akarjon telepedni, és normális életet élni. Az egyetlen személy, akit igazán szeretett a nagymamája volt.
Sydney kiskorában próbált kedves lenni Claire-hez, közeledni hozzá, ám nővére mindig kiküldte őt a konyhából és a kertből is, ahol a nagymamával foglalatoskodtak. Csak egyetlen példaképe maradt: az anyja.
Az írónőről elárult érdekességekből tudhatjuk, hogy a történetben van egy varázslatos szál is. Ez a kertben, a gyógynövényekben, és magát a család tagjának képzelő almafában mutatkozik meg. Eleinte furcsának tartottam ezeket a részeket, ám ahogy haladtam a könyvvel, egyre természetesebbé, megszokottabbá váltak.
A nővéreken kívül megismerkedhetünk még a városka lakóival, idősekkel és öregekkel, féltékenyekkel és szervezkedőkkel, új lakosokkal és régi barátokkal.
A történet rávilágít arra, hogy mi a legfontosabb az életben. Nem más, mint a család. Csak ez az egy dolog képes teljes biztonsággal szolgálni a jövő történéseivel szemben. Bármi is következik, bármivel is kell megbirkóznunk, a szeretteink mindig ott vannak mögöttünk, és támogatnak minket.
A kedvenc szereplőm az egész történetben Bay volt. Mint minden Waverley-nek, neki is van különleges képessége, ami sokszor a segítségére van és a regény érdekes színfoltját képezi.
A lényeg a sok mese-mese-mátka után, hogy a mágikus elemek, amikről eleinte úgy tűnhet, nem illenek a történet komolyságához, teljesen tökéletes részét képezik az egésznek. A szereplők kedvesek, szerethetőek, át tudjuk érezni a gondolataikat, érzéseiket.
Mosolyogtam, nevettem, szomorkodtam, mélabús voltam, töprengtem az élet nagy kérdésein, és végül úgy fejeztem be, hogy boldog voltam, hogy elolvashattam.
Ismerkedjetek meg Ti is Sarah Addison Allen varázslatos világával!
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése