Hős kerestetik - cuki romantika a köbön

Be kell valljam, szeretem a romantikát.

A romantikus regényeket.

Ahogyan körbevonnak egy rózsaszín burokkal, igazi álmot vonva körém.

Ám néha már sok belőlük. 

Valahogy túl sok.

Van egy pont, ami után már nem tudok belőlük többet olvasni. Főleg, ha nyers romantikus regényről van szó, amely a való világban játszódik, létezők városokkal, mindennapi emberekkel (már amennyire egy romantikus regény főhőse valóságos, és mindennapi lehet).

Magam sem tudom miért, de most pont egy kedves, romantikus kalandra volt szükségem, melyet Emma Bennet regénye tökéletes módon kivitelezett.

Young Elites - a fiatalság hajnala

Amióta kiköltöztem Ausztráliába, minden megváltozott.

Egy darabig olvasni sem igazán tudtam akkora lelkesedéssel, mint korábban. Nem talált meg az az erő, amely a könyvekhez láncol otthon, ami miatt egész éjszaka fent vagyok, mert nem tudom letenni az olvasmányt.

Próbáltam magamnak időt adni, hogy visszaszokjak a mindennapjaimba, hogy valamilyen szinten kialakítsam azt a napi rutint, amit otthon is követni szoktam.

Olyan írók könyveit kezdtem felkeresni, akiktől már korábban olvastam.

Olyan írók könyveit, akik korábban képesek voltak leláncolni képzeletük elkalandozásával.

Olyan írók könyveit, akik egyszer már megnyerték a szívemet írói stílusuknak köszönhetően.

Így olvastam el Stephanie Perkins legújabb regényét, és így akadtam rá Marie Lu második trilógiájának első részére.

Isla és az örökkön-örökké

Érdekes, hogy a századik bejegyzésem is ugyanazon témáról szólt, mint a mai százötvenedik.

Egy könyvsorozatról, amely teljesen megbabonázott, elvarázsolt. 

Amibe azonnal beleszerettem.

Egy írónőről, aki képzelőerejével három regényhez is odabilincselt.

Nem volt szüksége természetfeletti lényekre, vagy épp Földön kívüli helyekre ahhoz, hogy azt mondjam: újabb kedvenc trilógia ért véget az életemben.

Szereplői hús-vér emberek, akik mindennapjaikat élik.

Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb.

Mindegyikük életéből egy-egy kiragadott részletet ismerhetünk meg, ám a könyvek haladtával mindig visszatérünk az első regény karaktereihez, illetve később a második történet szereplőihez is.

Stephanie Perkins és egy alakuló kedvenc

Valahogy nem tudtam ráállni az olvasásra.

A szemeim átfutottak a sorok felett, miközben a gondolataim elkalandoztak teljesen más helyekre: a próbákon kezdtem el gondolkodni, a bemutatkozó cikken, amit írnom kellett egy itteni újságba, vagy épp az előadáson, melyet jövőhéten tartok az Árpád otthonban.

Egy könyv sem tudott igazán lekötni, pedig minden nap próbáltam olvasni egy keveset.

Mégsem ment úgy, mint szokott.

Nem volt meg az az érzés, amikor a könyv teljes mértékben magába szippant, és együtt izgulok a szereplőkkel a történéseken, együtt nevetek és sírok is velük akár.

Aztán úgy döntöttem, új könyvet kell vennem.

Egy regényt, mely írója már korábban a szívembe lopta magát.

Egy történetet, ami biztosan nem okoz csalódást.

Egy sorozat befejező részét, melyet már igen régóta el szeretnék olvasni.

Először csak a Sample olvasmányt töltöttem le kis E-bookomra.

És megtörtént az, amire vártam.

Egy szerelem tizennégy szemszöge

Már a regény címe is azzal kecsegtetett, hogy most valami mást fogok átélni, mint eddig.

Most valami izgalmasabbat talán?

Vagy milliószor romantikusabbat?

Esetleg drasztikusabbat, mint ezelőtt?

Nem tudtam.

Ám, amikor elolvastam a részletet, amit az eBookom ingyenesen engedett, úgy éreztem, el szeretném olvasni ezt a kicsit szeleburdinak tűnő könyvet, amely egy szerelem történetét meséli el.

A csavar annyi, hogy e kibontakozó szerelmet nem a pár két tagjától ismerhetjük meg, hanem mindenki mástól, aki körülöttük él: a barátaiktól, a buszsofőrtől, a Starbucks egyik dolgozójától, vagy épp egy padtól vagy mókustól.

Saint Anything - Névtelen védőszentem

Sarah Dessen a kedvenc íróim közé tartozik.
Akármely regényét olvastam, mindig elérte, hogy bármennyire is különbözött a világlátásom, a szemlélet-, és gondolkodásmódom a történet főszereplőjéétől, mégis meg akarjam ismerni azt a másfajta hozzáállást, azt az újfajta gondolatmenetet.

Számomra az olvasás egyfajta menedéket nyújt minden egyes alkalommal.
Ezt nem mondanám menekülésnek a világ elől, sem a mindennapi problémák elől, inkább úgy fogalmaznék: számomra az olvasás megnyugvást jelentő menedék, egy zug, ahová elbújhatok, ha a világ épp túl goromba, vagy épp nekem nincs kedvem a világhoz.

Sarah Dessen eddigi összes műve színt hozott a világomba, és felderítette a napomat.
Nem egyszerűen magukkal ragadtak, és boldoggá tettek az olvasás során, hanem tovább ösztönöztek a cselekvésre.
Ösztönöztek arra, hogy ne féljek valami újba belekezdeni.
Ösztönöztek arra, hogy felálljak és menjek tovább, hogy haladjak előre, és sose adjam fel az álmaimat.

Mert minden egyes regénye komolyabb és mélyebb mondanivalóval bír, mint az elsőre látszik.
Ahogyan a legújabb története is, amely egy gyönyörű májusi napon jelent meg, és ahogyan vártam, nem okozott csalódást, sőt!

Hagyj mutassak be Nektek egy regényt, amely egyszerűen úgy jó, ahogy van.

Élet egy mesebeli történet után

Vannak olyan napok, amikor nehéz kikelni az ágyból.

Amikor nincs meg az az egyetlen egy kis motiváció, ami miatt úgy érzem, érdemes.

Vannak olyan napok, amikor nem is értem, hogy lehettem annyira magam alatt, hogy nem volt kedvem kikelni az ágyból.

És vannak olyan napok, amelyekre nem is igazán emlékszem, mert egy teljesen más helyen álmodoztam a legtöbb percükben.

Van, amikor ezeket a kihagyásokat könyvek idézik elő.

Van, amikor sorozatok, amik annyira magukba szippantanak, és körbezárnak, hogy néha már abban reménykedem, bárcsak nekem is lehetne ennyire boldog az életem, mint a szereplőknek az utolsó, befejező részekben.

Ma egy ilyen sorozatot fejeztem be.

Teljesen magába zárt, még most is úgy érzem, hogy minden gondolatom e 20 részes koreai csoda körül forog.

Már volt, hogy meséltem Nektek sorozatról, és most újra ezt teszem, mert teljesen beleszerelmesedtem.

Egy szerelem különleges története

Egy könnyed szerelmi történetnek indult ez a regény.

Két név tulajdonosáról, akiknek élete a borító alapján összeforr a zenén keresztül.

Eleanor & Park

Rainbow Rowell különös írói stílust alkalmazott a mű írása során.

A regényt két szemszögből olvashatjuk, a két főszereplő szemszögéből, meg valahogy mégsem. Mert igazából végig kívülállóként olvassuk a történéseket. Csak amikor épp Eleanor volt a mondat kezdetén nagybetűvel, akkor az övéből, amúgy pedig Park szemszögéből.

Érdekes, hogy egyszer sem kavarodtam meg éppen kinél tartok. Valahogy úgy váltották egymást a szereplők, hogy pont megfelelő egyensúlyt tartottak fent a regény során. Élvezet volt olvasni.

Csak lapoztam és lapoztam, haladtam sorról sorra, és azon kaptam magam, hogy már a felét elolvastam.

Amikor a rajongás már olyan, hogy...

Mielőtt elindultam volna a nagy kalandra, vettem két könyvet is az e-bookomra, nehogy valamilyen okból ne legyen esélyem az olvasásra.

Rainbow Rowell könyvei már régóta érdekelnek - mindig is szerettem volna olvasni tőle egy regényt. Ám valahogy nem akart összejönni.

Mostanáig.

Rainbow Rowell: Fangirl

Egy pont, amikor el kell engedni

Hosszabb kihagyás után kezdtem el olvasni ezt a könyvet, és igazából abban reménykedtem, ez egy könnyedebb olvasmány lesz.

A borító megfogott egy szinten.

Ma már tudom, hogy legközelebb, ha egy címben valamilyen úton-módon szerepel az "újrakezdés" szó, nem egy könnyed regényre kell számítani - bár erre azért következtethettem volna.

Nem tudom, pontosan mit gondoltam, miről is fog szólni eme iromány, de biztosan nem erre számítottam.