Be kell valljam, nehezebb volt visszaszoknom a hétköznapokba, mint gondoltam.
Saját magamban nem vettem észre igazán a változást, azt, hogy valami, valamilyen oknál fogva más lett. Csak az tűnt fel, hogy valami hiányzik.
Olvastam könyveket.
Voltak, amik nagyon tetszettek.
Voltak, amiket be sem tudtam fejezni, annyira kiakadtam a fordítás és szerkesztés minőségén, vagy épp a történet furaságán, és értelmetlenségén.
Mert hogy olvastam ám egy remek Böszörményit, már megint. Egy felet, pontosabban :)
És olvastam egy olyan regényt is, amely habár fiatalabb korosztálynak szól, elrepített a görög istenek fénykorába és megnyerő történetfolyásával, írói stílusával, kedves karaktereivel és különleges témájával egy remek élménnyel gazdagított. Bessenyei Gábor A jövő harcosai című művét is szerettem volna ajánlani, de valahogy mégsem történt meg.
Ám most kicsit megráztam magam.
És úgy döntöttem, hogy hiányzik a régi Patyi.
Úgyhogy, keressük is meg!
Kezdjünk is bele ebbe egy olyan regénnyel, amelyet egy igazi vlogger-tanárnő írt.
Kody Keplinger 17 évesen írta meg a ma bemutatásra kerülő könyvét, amely Magyarországon a Vörös Pöttyös kategória könyvei között jelent meg. Mára, amellett, hogy egy írói iskola tanárnőjeként foglalatoskodik, sok közösségi média oldalon jelenik meg és diskurál divatról, ad sminkelési tanácsokat vagy épp oszt meg véleményt a mai szépségideálról, a pozitív testkép fontosságáról.
Regényében is felvetül a kérdés, hogy vajon mi fontosabb: az, mások mit gondolnak rólunk vagy az, mi mit gondolunk magunkról? Mennyire meghatározó egy ember, egy középiskolás életében a beskatulyázás? Meg lehet változtatni mások rólunk alkotott képét, egyáltalán szükséges-e megváltoztatni, míg mi bízunk saját magunkban?
Ne ijedjetek meg, nem egy nagy lelkizős regényről van szó. Egy olyan történetről inkább, amely míg olvastatja magát, felnyitja olvasói szemét bizonyos nagy igazságokra.
