A Nagyapám, Ifj. Lele József

Ezzel a bejegyzésemmel Nagypapám emléke előtt szeretnék tisztelegni.

Közeledik november 1-je, így amellett, hogy a sírjánál egy virággal köszöntöm Őt, szeretném, ha megismernétek egy kicsit Ti is azt az embert, akire én felnézek.

Egy druida és megálmodójának története

Megkezdődött a ZH-időszak. Nektek hogy megy? Én elvagyok vele, ám nagyon jól meglennék nélküle is! ;) Emiatt van az, hogy csak most jutottam el az újabb bejegyzésig.

Úgy vélem, ez a könyv inkább belevaló fiúknak szól, akik szeretik a minden szempontból elképzelt történeteket, illetve a görög mitológiában is érdekeltek valamilyen szinten. A könyv annyira nem fogott meg. Olvastatja magát, annyira nagy hatást mégsem gyakorolt rám, mint pár korábbi olvasmányom.

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Újabb kerek számhoz érkeztünk. :)

A mai bejegyzésem lett a blog életének 80. bejegyzése, és bár még távol vagyok a századiktól, lassan, de biztosan mégis csak közeledem felé. ;)

Azon gondolkodtam, hogy milyen különlegességet tegyek bele ebbe a mai bejegyzésbe, mitől lehetne ez kicsit más, mint a többi.

Ám igazából, most a legutóbb bemutatott könyvet szeretném még kicsit boncolgatni, elemezgetni.

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Először el sem akartam kezdeni ezt a könyvet, de aztán, amint már írtam Nektek, megszólított a polcról, így hát belekezdtem. Nem bántam meg.

Re-Falling in love with books

Amikor elkezdtem írni a blogot, az az álomképem volt, hogy majd hetente legalább egyszer mesélni fogok egy könyvről, amit elolvastam. Mert hát miért ne tudnék egy hét alatt elolvasni egy könyvet, ha néha ötöt is elolvasok ennyi idő alatt?

Ebből is látszik, milyen kezdő voltam! :) Nem képzeltem, hogy lehetnek olyan napjaim, amiken egyszerűen nem megy az olvasás, és lehet olyan, amikor szó szerint nem tudok olvasni. Az elmúlt héten belekezdtem hat könyvbe is. Mindegyik különböző volt, és valamilyen szinten fel is keltették a kíváncsiságomat, ám egyik sem fogott meg.

Ezért leültem a könyvespolcom elé. És ott volt! Nem tudom értitek e mire gondolok, ha azt írom, a könyv megszólított, de így történt. Megláttam, és tudtam, hogy el kell kezdenem.

A Vénusz-lakók mindennapjai

Mint mindenkinek, nekem is megkezdődött az iskola, pontosabban az egyetem. Bár új helyre kerültem, sokkal jobban érzem magam, és szerencsémre megismertem egy nagyon jó barátot is. Ám ennek egy a hátránya: kevesebb időt töltök a gép előtt. Vagy ez inkább előny? :) Számomra előny, mert végre kimozdulok itthonról, de a blognak kicsit hátrány. De a lényeg, hogy most itt vagyok, és mesélek Nektek a legutóbbi olvasmányomról.

Már nagyon sokat hallottam Fejős Éva könyveiről. Anyukám és nővérem is olvasott tőle, mégis csak most jutottam el odáig, hogy én is megismerkedjem egyik könyvével.

Három könyv közül végül egy igazi női címmel rendelkező könyvét választottam:

Fejős Éva: Csajok

Sulijegyzetekből Nyitótánc

Nemrég újra belefutottam egy Aranymosásos regénybe. Emlékeztek még a pályázatra? A kezdetekkor írtam néhány beküldött írásról, köztük Tavi Kata: Sulijegyzetek című művéről.
Már akkor nagyon tetszett, amikor még csak egy fejezetet ismertem, ám ma már három fejezetre bővült a repertoár. Igazán nem is tudom szavakba önteni, hogy mit gondolok erről a könyvről. Már az első rész is teljesen beszippantott, azonnal tovább akartam olvasni. És most még ez a kettő? Egyszerűen hihetetlenül jók!
Hogy mi az okom arra, hogy erről meséljek? A könyv ősszel meg fog jelenni a Könyvmolyképző Kiadónál Nyitótánc címen.

Egy mágikus kert - két eltávolodott testvér

A mai regény írónője Sarah Addison Allen. Bár már olvastam tőle, nem nagyon meséltem Róla. A honlapján találtam egy nagyon aranyos bejegyzést róla, amiben felsorol 7 érdekességet magáról.

1) Gyerekkorában kukás akart lenni. Órákat tudott eltölteni arról álmodozva, hogy a kukás autó hátulján utazik, és minden háznál leugrik, hogy feldobja a szemetet a járgányra.

2) Asheville-ben született, amit a Rolling Stones "Amerika Új Szeszélyvárosának" nevezett.

3) Irodalom szakon diplomázott. Azért ezt választotta, mert lenyűgözte, hogy az olvasásért szakmát kap. Olyan volt, mintha csokievésből vizsgázott volna.

4) Ha meglát egy kóbor cicust, nem tud elmenni csak úgy mellette, és meg van róla győződve, hogy ezt a kis csibészek is tudják.

Memoár egy élet fordulópontjáról

Sokfajta könyvvel találkoztam már. Megismerkedtem vidám, vicces regényekkel, természetfellettiben bővelkedő történetekkel, szerelmes, "happy-ending" mesékkel, átdolgozott klasszikusokkal, és voltak olyanok is, amelyek szívhez szólóak, elgondolkodtatóak voltak.

Egy ideje kicsit belefáradtam a sok vámpírba, vérfarkasba, űrlénybe. Ez persze nem zárja ki azt, hogy olvassak ilyen történeteket. :) Szerencsémre eddig igen jó könyveket tudtam kiválasztani. A szereplők szimpatikusak voltak, a történet izgalmas, néha "körömrágósan" idegtépő, és persze mindig volt egy happy-end, ami mosolyt csalt az arcomra. Néha kellenek ilyen könyvek.

Ám mostanában próbálom ezeket elkerülni. A komolyabb, fontos mondanivalóval rendelkező könyveket keresem, kutatom. És találtam egy számomra lebilincselő olvasmányt.

Egy különös barátság története

A legújabb olvasmányom már régóta várat magára. A polcról kacsingat egy ideje, ám valamilyen oknál fogva most került a kezembe. Talán azért, mert eljött az idő arra, hogy megtanuljam, hogyan kell elengedni a szeretteink? Hogyan kell elfogadni a nagy veszteségeket? Lehetséges.

Egy biztos: különleges olvasmány volt.

Már olvastam olyan könyvet, amelyben fontosabbak voltak a lélektani elemek, mint a szerelmi jeleneteket, de Delphine De Vigan könyve mégis egy teljesen külön kategóriába tartozik számomra.

Egy kis boldogsághormon

Mindenki életében történnek olyan dolgok, amelyektől úgy érezzük, egy részünk elveszett. Valahol a hosszú úton, amely az életünk, rengeteget nyerünk, de majdnem annyit veszítünk is. Sokszor nehéz feldolgozni az eseményeket, és legszívesebben elmenekülnénk a valóság elől.

Nekem már kétszer történt ilyen esemény az életemben, amely elől elbújtam volna, amelynél legszívesebben visszaforgattam volna az idő kerekét.

Már egy ideje könyvet sem tudtam fogni a kezembe. És nem azért, mert nem volt egy darab sem a közelemben. Egyszerűen nem ment. Akárhányszor a kezembe fogtam egyet, és elkezdtem olvasni, az agyam kattogni kezdett minden máson, csak a regényre nem tudtam figyelni.

Aztán megkezdődött az iskola, mint mindenkinek. Nekem is voltak/vannak vele gondjaim. Főleg a kiiratkozással az előző sulimból. A mostani pedig még azért zavaros, mert új. Majd belejövök!

Az első hetekben valahogy vissza kell rázódni az iskolás mindennapokba. Ma reggel még a tévében is ezt hallgattam, amikor ébredezni próbáltam, több-kevesebb sikerrel.

Na de, már ezer éve meséltem újabb könyvről, és nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig várattalak Titeket!

Az a könyv, amely valamennyire vissza tudott húzni a merengésből, a folyamatos rossz gondolatoktól, és a szomorú egyhangúságból Sarah Addison Allen egyik csodaszép regénye. Bár még nem értem a végére, de attól csapjunk bele a lecsóba!