 |
| Egy befejezés, amely letehetetlen. Egy befejezés, amit el KELL olvasnod! Szerezd be most! |
Újabb titkok tárulnak fel, érzelmek válnak tisztázottá, barátságok köttetnek, harcok kezdődnek, további tárgyalások válnak szükségessé.
Bár már a Prodigy - Született tehetség során is részletesebben megismerhettük a Marie Lu által teremtett világot, a Champion során még nagyobb betekintést nyerünk ebbe az elképzelt jövőbe.
Amellett, hogy az Amerikai Köztársaság és a Kolóniák történelmébe is bepillanthatunk, megismerjük Antarktikát is.
Feltárul elénk egy modern világ, amelyben a számok határoznak meg mindent - az élet akár egy számítógépes játék élőben.
Plusz pontot ér, ha valaki fejet hajt üdvözlés képpen, vagy épp megöntöz egy virágot. Mínusz pontot ér, ha valaki lesni próbál egy vizsga során. Mindenki a pontok alapján jut be az egyetemekre, kap állást, és foglalhat el különböző pozíciókat egy cégen belül. Minél több a pontja valakinek, annál nagyobb a tekintélye is.
Lehet elhamarkodottan jelentem ki ezt, ám úgy érzem, hogy megtaláltam a könyvben a kedvenc részem, amit szeretnék idézni Nektek. Így, ha valaki nem akar "spoilert", ne olvassa el! :)
"... 'Hello, June,' it says. 'What can I find for you?'
...
'Daniel Altan Wing,' I say. How much does the rest of the world know about Day?
Suddenly everything around me vanishes. Instead, I'm standing in a white circle with hundreds-thousands-of hovering rectangular screens all around me, each one covered with images and videos and text.
Images of Day pop up from when he and I were still working for the Patriots - I see one blurry image of Day looking over his shoulder, a smirk on his lips. It makes me blush, ..."
Először a nővérem olvasta el a könyvet, így kaptam meg én. Ő hívta fel rá a figyelmem, hogy az első rész fiatal, 14-15 éves szereplői a harmadik rész végén 26-27 évesek lesznek.
A jövőbeli világkép bemutatása során Marie Lu arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy a szereplők szellemi, lelki fejlődést ábrázolja a beszélgetések, gondolatmenetek leírása során. Ma már el tudom képzelni, hogy June gondolatai egy 17 éves lánytól származnak, aki saját értékrenddel rendelkezik, aki tudja, hogy nem minden fekete és fehér.
Fekete és fehér.
Számomra az első Első Polgár, akit mi megismerhetünk, Anden apja teljes mértékben feketének tűnt eddig, vagyis gonosznak: eltökélt egy rossz világkép, egy rossz rendszer mellett. Ám Marie Lu megmutatja nekünk, hogy mindamellett, hogy egy államot vezetett, több-kevesebb sikerrel, a volt Első Polgár szerető, védelmező apa is volt. Egy kisfiú apja, akiről tudta, hogy a nyomdokaiba fog lépni.
Úgy tűnik az Első Polgárok nagyon jó példák a "fekete és fehér" témára. Anden-t szerintem sok olvasó kedveli, köztük én is, és bevallom őszintén, néha sajnálom, hogy pont June tetszett meg neki. Nála is vannak olyan elemek, amikkel Day szemében gonosznak tűnik, talán önzőnek, ám June szemszögéből nézve láthatjuk a súlyos szavak mögötti gondolatok kusza hálózatát, amelyeket megismerve már a végeredmény is egy értelmes kimenetelnek hat.
De térjünk vissza a szereplők fejlődésére.
Bár Day betegsége tovább súlyosbodik, az öccse, June és a Köztársaság embereinek védelméért szembeszáll a Kolóniák hadseregével a maga módján. Újra az a Day tárul elénk, akivel az első részben megismerkedtünk, mégis valamiben más.
Most már van kiért harcolnia, több ember számít rá, mint eddig valaha. És mialatt értük harcol, feltörnek az emlékek. Emlékek arról, milyennek képzelte régen a Köztársaságot, amikor még nem gondolta volna, hogy valaha is kiáll az Első Polgár mellett, amikor még ujjongva fogadta volna a Kolóniák ellenséges egységeit.
A Bajnok hamarosan lelepleződik. Vajon Day kerül ki győztesen a csatából? June lesz az, aki boldog befejezéssel zárja a történetünket? Talán Anden nyeri meg a Kolóniák ellen vívott háborút, így válva a trilógia Bajnokává?
Puszi,
Patyi ;)
U.i.: A "mini-sorozat" utolsó, és egyben a trilógiáról szóló (előreláthatólag) utolsó bejegyzésem vasárnap, december 15-én olvashatjátok! Ne hagyjátok ki azt sem! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése