Kifejezetten nem vagyok oda a horrorért. Se könyvben, se filmben, semmiben.
Asszem még horror filmet sem láttam végig, mert vagy felálltam a fotelből, amint kiderült, hogy horror, vagy továbbkapcsoltam.
Akkor most mégis mi változott?
Ez a könyv régi szerelem már. Amint megláttam, tudtam, hogy el kell olvasnom.
Már a borítója is magára vonta a figyelmem.
A címe még inkább.
És ami feltette az íre a pontot, az az író volt!
Nem mintha már olvastam volna tőle akár egy regényt is. És őszintén szólva, nem is tudom megmagyarázni, miért ez volt a fő pontja, hogy el szerettem volna olvasni. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy egy ilyen különleges névvel élő ember, milyen alkotásra képes.
Rántsuk le a leplet London utcáiról, és ismerjük meg a Patkánykirály legendáját!
London egy rejtett háború végkimeneteléhez közelít.
A felek már fegyverkeznek, készülnek a végső összecsapásra, a mindent eldöntő küzdelemre.
Saul Garamond és apja kapcsolata sosem volt fényesnek nevezhető. Valamiért nem értették meg egymást.
Mintha egy nagy szakadék választotta volna el őket, amely fölé nem sikerült hidat építeniük, bármennyire is próbálkoztak hosszú évekig.
Így amikor Saul hazaér, elhalasztja apja üdvözlését, és azonnal visszahúzódik a szobájába.
Arra ébred, hogy lakásukat rendőrök kutatják át. Nem érti mi történik, hogy mi ez a hatalmas hangzavar, hogy miért viszik őt be az őrsre, hogy miért nem válaszolnak megannyi kérdésére.
Hol van az apja?
Mi történt?
Ahelyett, hogy válaszokat kapna, bezárják. És csak hosszú idő múltán érkezik egy rendőr, hogy kikérdezze. Azt állítja az apja kivetette magát az ablakon, vagy netán kilökték?
Saul nem tudja mit gondoljon.
Hogy az apja öngyilkos lett? Vagy ha nem ez történt, mégis ki ölhette meg? Ki akarhatta a halálát? Őt gyanúsítják?
Most mi lesz?
Amint összetörve, meggyötörten gubbaszt cellájában, mozgásra lesz figyelmes. A mindig nyikorgó ajtó hangtalanul kinyílik, és egy furcsa, árnyékszerű, arctalan lény csusszan be a kialakult résen.
Hogy ki Ő?
Mit akar Saultól?
"Én vagyok a bűnözők főmuftija. A szemétevők orrfacsarón büdös fejese. Bárhová befészkelem magam, ahol nem látsz szívesen. Én vagyok a betolakodó, én öltem meg a trónbitorlót...Én vagyok a csatornák Duce-ja, mert én irányítom az alvilágot. Én vagyok a király. Én vagyok a Patkánykirály."
Nem vagyok az idézetek híve. Sokszor úgy érzem, nem adják át igazán a könyv írásmódját. Ám ez a mű kivétel. Számomra minden szavával egy különleges világ tárul az olvasó szeme elé.
Szóval, nézzük, jó vagy rossz olvasmánynak bizonyult e első regényem China Miéville tollából!
A történet rendkívül különleges.
Néhol izgalmas, néhol horrorisztikus, van, hogy misztikus, elgondolkodtató, elrettentő, vagy éppen undorító. Sok jelző aggatható rá, és egyik sem tűnik tökéletesnek.
Ám egy ilyen sokszínű alapszálat megfelelő eszközökkel kell ápolni, és az olvasók elé tárni.
China Miéville-nek ez nagyjából sikerült is!
A leírások képszerűek, színesek, néha kifejezetten undorítóak, gyomorfelkavaróak és félelmetesek.
Ahogy a büdös alagutakról, szemeteskukákról, gusztustalan ételekről, szétloccsanó testnedvekről olvastam... Még most sem tudom visszafojtani, hogy az arcom eltorzuljon, és fintorogjak, ha rájuk gondolok. Ahol kellett undorító volt, ahol kellett félelmetes, ahol kellett lenyűgöző.
Mert igen, volt olyan, amikor lenyűgöző is volt!
A szereplők nem mindegyikével sikerült megismerkednem.
Valahogy a kialakított világban egy kicsit háttérbe szorultak, annak ellenére, hogy ők voltak a történet alakulásának főszereplői.
Bár lehet, hogy pont ez kellett ahhoz, hogy végig tudjam olvasni a regényt. Hogy nem át-, és megéltem a történéseket, hanem egy külső szemlélő szemével néztem. Ám ez sem teljesen írja le ezt az olvasói élményt.
Nem kevés rémisztő jelenet volt a regényben, amik szükségessé tették a külső szemlélést.
Jelenetek, amelyek leírhatatlanok. Undorítóak, félelmetesek, rettenetesek, felfoghatatlanok és értelmezhetetlenek.
Összességében: megrendítő, nem szokásos regény.
Természetesen vannak hibái.
Például tőlem távol álltak a káromkodások. Az elején nem is káromkodtak, aztán egyszer csak olyan cifra szófordulatokat kezdtek el használni, amik nekem nem illettek ebbe a világba. Megtörték a történet folyását...
Ennek ellenére Miéville felkeltette az érdeklődésem mind a könyvei, mind önmaga iránt.
Mégis miféle ember képes ilyen könyvet írni?
Miféle személy képes eme regény megírása után aludni és félelem nélkül járni-kelni London híres-neves utcáin?
Le a kalappal!
A regény borítóján ez áll:
„Urban fantasy és modern gótikus horror.”
Tökéletesen leírja a Patkánykirályt ez a nem mindennapi párosítás.
Ha elég bátrak vagytok egy igazi horrorhoz.
Ha érdekel Titeket London titokzatos, emberi szemek előtt láthatatlan világa.
Ha felkeltette az érdeklődésetek, hogy mégis ki a Patkánykirály, és hogyan kapcsolódik össze a sorsa Saullal.
Akkor olvasásra fel!
Én nem bántam meg! :)
Bár most egy kevésbé félelmetes, és gyomorforgató regényre vágyom. :))
Puszi,
Patyi ;)
